„Nem tudhatom, hogy a Star Warsba mit gondol bele más,
nekem gyerekkorom e csillagoktól ragyás
kis bóvli, messzeringó űrkosz bugyutasága.”
(Lackfi János: Nem tudhatom)
a Sztárwórszról már beszéltem,
már nagyon nem is egyszer,
de mindig hálás témának éltem,
mert ráagott sok kegyszer,
a csillagain lógva, örök körben, ékesen,
mint űrmanók lőtte lövegek, és mint a láncnál a fénykard,
és egészen rég, messze-messze, hiába bámultam még
kisgyerekként kisfalun, és rongyosan a VHS-en,
és mint hosszú lábnyom, nekem van már kisleányom,
kivel nagypapaságig az életen, mint egy álmon, átesem,
de nálam ez a régi mese még azóta is töretlenül tart.
éppen ezért, lehet, nem érthetem, hogy mégis hogy lehet,
hogy újra és újra, ahogy olvaslak titeket,
nem értem, hogy mit hörögtök, és foghatom a fejemet,
belétek meg mi ütött, a többi Sztárwórsz mit ártott,
mi volt olyan szörnyű, amit lágy szívem nem így látott,
mi volt ez az üvöltés, mi vág ilyen mély sebet,
miért mondjátok kedvencetekre ezt a véres rossebet,
és hogy haragotokra miért nincs soha ellenszer,
miért nem dőltök hátra, élvezve a nyugalom Erejét,
hogy hiába láttam legalább negyvenszer,
és fújom én is veletek kívülről a szövegét,
nem szívesen mondom magam rajongónak,
mert csak magatokat szentelhetitek
a rajongóknál, szagértők, rajongóknak,
és csak magatokra mondhatjátok, és el is hihetitek,
hogy ha senki más se, csak te, te bizony rajongó vagy,
és ha bármi híre kijön, a Caps Lock jajongó vad,
mert szagértőként beleszagolsz, és te tudod,
csak te tudod, te vagy egyedül, aki megmondhatod,
hogy ez már nem is Sztárwórsz, emez egy hányás, meg „híg fos”,
bármi jót kiemelni tilos, egy ellenérvet körfűrésszel nyírdosd,
én pedig ne értsem, ha gyerekként belém is hiába ivódott,
mi az, ami úgy bántott, nektek a meséből annyira kilógott,
és hogy ne lássam veletek, amit elvileg ugyanúgy komáltok,
azt a több valamit, amit nélkülem valahogy beleláttok.
valami több lengett-e a sztoriban, többet mondott a story board,
több rétegből állt az univerzum, mint felnőtt elmém összehord,
színesebb a mesevilág, és mégse-rajongóként nem láthatom,
megmondóknak meghajlok, fejem Tatooine-i homokba márthatom.
legyetek hát rajongóbbak a rajongóknál, nézőbbek a nézőknél,
mi elkullogunk sarkokba a vetítőknél, mielőtt újabbat beleszőnél
a megmondásba, mihez semmi közünk, Darth-ként kuss a nevünk,
fényes érvet nem hozhatunk kavargó, fekete lyukként fájó rontásba.
mindenki csak összevész, a filmről ilyet miért írkál,
helyettünk is átérez, egyik jobban tudja másiknál,
a Sztárwórsz nekem Sztárwórsz volt, nem lehet több magánál,
de ahogy járom fórumotok, inkább többé hagyjá’ már,
feladtam a harcot, mit őrjöngtök, többet nem olvasom,
legyetek ti rajongók, én csak nézem a filmet, otthon, hason,
és ha visszatérek, és ugyanezt találom a kavargó káoszon,
számolok tízig és a kis békét talán még áthozom.
Utolsó kommentek