(Barátok közt hallgatnak a múzsák,
azaz egy írás sok nem-írásról)
Úgy néz ki, ma este ismét Ady Endrére iszom magam.
Vagy ezúttal inkább Petrire, vagy netán Ladányira.
Bár fennköltség nem jön el, csak köröttünk métely-zörej,
és eltölti komák közt a céda-nagy gőzös iszony agyam,
hogy mit méláznék, se legyen vad, csak léha, nyámnyila.
Ne is szökjön messzebbre szavam, ne gomboljam túl
gondom, ha kibontom. Rám se rontson némely hazámfia:
frontok felett nélkülem is épp elég hördülés dúl.
Maradunk hát dal nélkül a bornál, bűntársként elhallgat
asztaluknál, nem céloz felsőbb szférákhoz a szám nyila,
csak a csevej megy, aztán száz másnap, és bár verselne,
cseberből vederbe: el sose jön ideje új dalnak.
Sajnos ha hívják, megy is – ez a verselő ilyen alkat.
Utolsó kommentek