„Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat
ki érti meg?”
(Weöres Sándor: Filigránok – Önkarikatúra)
Ezt a versem is most többen írom,
én, meg én, meg még az összes többi én,
ahány szerepem rámsózni bírom,
de csak egyetlent éljek le e földtekén.
Egyik apa, másik hivatalnok,
van itt aktivista, van, ki írni próbál,
de ki minden lenne, az de bajnok,
majd minden ideget csak kigyomlál
az összes kérés, elvárás, kötelesség,
ahányfelé kell mindünknek segíteni,
de hogy legyünk késznek itt mind, milyen egység,
hányan próbáljuk meg túlteljesíteni?
Hogyan legyünk az én, kik legyenek magam,
kire lesz itt szükség, ki hullhat el hátra,
melyikünk próbáljon maradni, hogy hátha?
Utolsó kommentek