Uzsik után folyton újra kis körútra visznek.
Főleg apával ketten, de van, hogy anya inkább.
Konyha, nappali addig valahogy tiszta lesznek,
majd tiszta koszban kapok új cuclit meg pelenkát.
Mire estig megjárjuk, nézünk arra át egy játszit,
valakit mintha ismerek, és van, ki még nem járt itt,
megkínálom kis lapáttal, aki kedvesnek látszik,
van, aki undokabb – pedig szívesen látok bárkit.
Aztán van, hogy rájuk is szólnak a nénik meg a bácsik,
„Ne legyél irigy”, mondják – bár nem is haragudtam, spongyát
nekik rég. De zúgnak felettünk a vigyázzok, az ácsik,
és ha bárki rossz tovább, le is szórom kobakját, kontyát.
Turnénkra sorba fér trambulin, csúszda, hinta, libikóka,
mit rohangász pár nagy, nem is értem, mégis szívesen beszállnék,
leszáll a sötét, apa „Menjünk”, zárul az alibi móka,
fáradok is – tán így alszik is kinn és vár e sok furcsa játék.
Utolsó kommentek