Százszor arcul csapott a tél,
kiengesztel a tavasz
és én,
csüggeteg kamasz,
kábultan állok: fejem
lassan-félénken felemelem.
Vad vulkán kitörni készül
bennem vitézül,
míg szerte az ömlő fény
arcom csókolja lágyan.
Nagyon halkan,
mélyen moccan:
hallod-e, hogy itt a nyár?
A lomb is szépül
(levelén fény ül),
szétömlő illatát
a hódító nyárnak
szívem is érzi.
Hát érzed-e már,
hiszed-e,
hogy itt a nyár?
Termés c. antológia, Kecskemét, 1959
Utolsó kommentek