Mélyrőljövően,
mint a fák táplálkoznak a földben
kígyózó gyökerekkel,
– így szeretlek.
Virágokról, színekről illatokról,
remegő, lázas ajakkal
kellene szólnom a lángról,
mi szívtől-szívig
az utat perzseli?
Nem így szólok én,
nem így szeretlek,
szerelmem a tündöklő égről
nem ígér csillagot,
Nem hív a Hold
sugár-bűvkörébe,
nem emel távoli fellegekbe,
– az én szerelmem
odakötöz téged dolgos napjaimhoz
(derűs jövőnkhöz)
eltéphetetlen
száz erős kötéllel.
– Lásd, egyszerűen, de mélyrőljövően,
mint a fák táplálkoznak
a vak földben
kígyózó gyökerekkel:
– így szeretlek.
Termés c. antológia, Kecskemét, 1959
Utolsó kommentek