* Alice Cooper: Poison
akartam csókolni puhán a nyakad,
mondjuk városunk tehetetlen félálom augusztusában,
albikban vagy koliszobákban az ágyon,
akartam és kiderült, túl sokra vágytam,
akartam fejecskéd alsó sziklaszirtjén is,
vállpántod alatt a bőrön, ott azt a csontod,
akartam érezni illatod, elveszni a hajadban,
szétcsorogni a zuhanyban, és ujjamon folyatni a nyálad,
akartam, hogy velem smárolj és ne a sok seggfejjel,
akikkel eddig, vagy egy haverommal annó,
még nem ismertelek és boldog-tudatlan éltem,
akartam, hogy arra a fesztivál-koncertre menjünk,
hajnali haza-vonaton egymás vállán elaludni,
akartam veled pokrócba vackolva Trónok Harcát nézni,
gyrost enni a Budibüféből, buli utáni úton hozzád,
akartam az egy-városi külön emlékeinket egy közös,
enélkül-is-fájó fejdobozba szórni, akartam akárhányfelé,
akár a prágai parton, akár a mártélyi holtágnál,
üveg borunkkal, fejünk hasunkon, felnevetni,
akartam, hogy letegyük a jogsit és repesszünk,
félúton hülyeségekkel lefotózkodva megállni,
akartam, hogy valahogy végre akárhogy
veled legyen valami, valahol, valamikor,
és neked velem, vagy ha úgy kell, nélkülem,
lemondva a régi magamról, a hétpróbás, túlélt múltról,
akartam, hogy egyszer te legyél a mérgem,
ami megszédítve majdnem meg is öl engem,
és kicsit azzá is lettél, csak máshogyan,
szétfröccsent benzined és felégettem a tájat,
meg dezsősen majd ,,te vagy az éjjel és az örvény",
aztán adysan ..hogy te leszel a halál, köszönöm",
akartam valakiddé válni, aki nem csak a századik
olyan, aki megpróbálja, de túl gyenge és elbukik,
párszor talán felemlíted, persze leszólva,
de az életedből lassan akkor is eltűnik,
a jobb fejek listájáról lekopik,
akartam a pia-határt jobban állni,
azt az elbaszott estét nem átélni,
és csak találgathatom, mire volt jó,
mire tanítottál meg, akaratlan, ilyen áron,
mi értelmét találjam, miért küldtek, sötét kis angyal,
22-es csapdája, Sztálingrád, bevehetetlen vár,
pedig csak akartam, hogy ne legyek túl kevés,
aztán elpattant egy húr és túl sok is lett,
és ugyanúgy akartam másoknál is nyerni,
akartam kislányokat, jeges végzetasszonyákat,
F.-ket, K.-kat, sokféle nevűeket, hadd ne tudjam, hányat,
vagy csak megtartani, akiknek lehettem végre az a bárki,
és ugyanígy akartam valakivé a világban,
vagy csak ezen a környéken, is egyáltalán válni,
akartam igazibb író lenni, meg aki
körökben ismert ipse, pali, muki,
valakiknek jóbarát, valakinek szerető,
valakiknek szakértő, ez mind nem leszek,
torkomon ragadt, mint lerakódott iszap,
a te mérged is, ahogy azelőtt is annyié:
most ki marad, akivé váljak?
hová bomlasztotok? ki nő ki a romból?
ki lesz, akivé, és akikért,
megint feltámadjak?
Utolsó kommentek