Bírom, amikor az angolul nem tudók azt hiszik, hogy ha jobban artikulálva ráüvöltenek magyarul a külföldire, akkor amaz majd megérti.
Mivel a buszpályaudvaromon az infópultos meg a jegykiadós nénik jellemzően nem tudnak válaszolni a külföldieknek, úgyhogy ha meglátok téblábolni vagy tanácstalanul nézelődni vagy a menetrendet fejvakarósan bogarászni egy külföldit, legyen az turista vagy erasmusos vagy menekült, most már inkább rákérdezek, hogy kenájhelpjú, satöbbi. És általában Pestre akarnak eljutni, amiről már tudom is fejből, hogy melyik vágányra mutassak, de volt hogy már Debrecenbe vagy Pécsre akartak menni, és kikerestem nekik a menetrendes jelzések közül a nekik kellőt, és meg is köszönték, és tök jó érzés volt.
Na emennél a külföldinél ez most épp nem történt meg, csak az infópultos nénivel láttam meg beszélni, ahogy arra jöttem. Kérdezte angolul, gondolom, hogy honnan indul a mit tudom én hova, azt se hallottam, de a nénike válaszolta, hogy az ötös peronról. Emberünk persze nem értette és tovább kérdezősködött. A néni úgy döntött, hogy hogyha nem érti, kikiáltja:
„Az ötös peronról!!!”
Visszakérdez.
„Mondom az ötös peronról!!!!!”
Ekkor már ott jöttem el, és mivel nem bírtam nézni a szenvedéstörténetüket, megálltam és mutattam kinyitott tenyérrel, hogy ÖT.
Ötöst mutatva az emberünk is a néninek, kérdőn bólogatott.
„Igen, az ötös peronról!!!!!”
Néni, bakker, ahogy te nem tudsz angolul, ugyanúgy ő se érti magyarul, hanyas az az ötös, bármily furcsa is belegondolnod. De ez talán inkább csak a magyar nemzeti cinizmus
Utolsó kommentek