„ lelkemre
többre
nem
vágyom
lenne
bár
egy
padom
lenn
az
Arany János
nevét
viselő
metróállomáson ”
( Kányádi Sándor )
Mondjuk egy kis ház, ha lenne még,
ott lenn, a Velencei-tónál.
De tényleg, csak ennyi. Egy írói
fészek. Darabka hely nekem.
Hozzám bármikor jöhetnél,
barátom. Asztalkánknál bevidulnál,
zsongnának nyári lombok, lengene
grillfüst, csorogna Heineken.
De persze nem. Utóbbi rím csak.
Akár meglenne Kőbányaink,
még mindig, vagy boroznánk inkább,
vagy kedvesen folyna a fröccsünk,
és kockás terítőnk felett
átbeszélnénk régen-szőtt álmaink,
és mint a múlt is, édes-fanyarban
múlogatna baráti csüccsünk,
és távolban, mikor már kapumból
autódnak búcsút intek,
egy viharral együtt, vagy fénylő
felhővel, bármi is közeleg,
már jönne is laptopomhoz
a tőled-is megújult ihlet,
és írnám – oly öregen. Ki tudja,
olvassuk-e legközelebb.
Utolsó kommentek