A feltámadás, Attila, kemény dió,
egy ideje már nem is bajlódom vele.
Nem nagy gáz itt maradnunk, mert henyélni jó,
és nem tehet kárt az itteni bumm-bele.
Különben kinek mennénk vissza? A nőkért?
Na persze. Tovább nyársalnák idegeid.
Engem az asszony felpofozott. De ő kért,
hogy kokózzunk, hát hogy szentek ezek, ne hidd.
Akkor rajongókért? Na, a zene. Szép volt.
Hogy azzal mi van, már jóval inkább aggaszt.
Én megmondtam, vége. És csak ’hatvanhét volt.
De csak nem tanulnak belőle. Hát hagyd azt,
a tanítást is, úgyse mennél ezekkel
se semmire. Inkább szerzek egy liter bort
és tolok veled egy blues-t! – Ez nem veszett el,
ez legalább. Hát ne sajnáld a hiperkort.
Van ám még meglepetés. Egy asztalnál én, veled…
A savkozmosz meg vetkőz, hogy benne pezsegjünk.
Az élők most, tudod mit, nyalják ki a seggünk.
Utolsó kommentek