Egész jó ötlet volt DVD-ket-nézős-borozós-whiskey-zős estét csapni náluk a múltkor. Jól működött a dolog, feldobódott a vasárnap hajnal. Régebben nem is volt ez jellemző rátok. Talán akkor kezdhetett ez is kialakulni, amikor összekovácsolódott a Kisbajorban találkozós és azon kívül is sok mindent együtt csinálós, koncertekre együtt elnézős, néha-néha együtt utazós, ennél-annál az embernél együtt mulatós haveri kör is. Ennek kialakulása, összemorzsolódása szükségszerűen pár más emberrel való összeveszéssel is járt. De ti páran, ezekben az ellentét-ütközésekben, megmaradtatok. Erről is megmondta már a tutit neked ez az észosztó barátod; pár doboz sörrel, egy-két üveg borral, és talán egy nagy flakon whiskey-kólával felszerelkezve fejtegettétek egymásnak, miért is van meg annyira ez a kör. De a beszélgetés vége, számodra, ott is maradt azokon a rakparti betonkockákon.
Akik el szoktak tévedni ide, és arra vetemednek, hogy bele is olvassanak ezekbe a vallomásaidba (mostanában az szokott eszedbe jutni, hogy mintha jeleneteket írkálnál az emlék-filmedhez, így, még életedben), rá szoktak kérdezni, minek hívod őt észosztónak. Ő maga nem is kérdezte, viszont volt egyszer, hogy nem jutott eszébe ez a fedőneve, és – valamelyik írásodról lévén szó – rákérdezett: jajj, engem meg hogy is szoktál ott hívni?? Válaszod, észosztónak. „Ja igen! Ha, ha, hah!” De kb. a semmiért nevetett fel ezen. Milyen különbözőek a barátaid nevetései… Ez is egy külön hang. Helytálló-e az észosztói attribútum, vagy sem, nem tudva, érzékletesebb lett-e volna más jelzőt aggatni sok mindent látott barátodra, csak azért is volt pár észosztása, ami gyakran eszedbe jut.
Így például az is, sőt, azok is, amikor nem kevésbé fontos dologról, mint az aktuálpolitikáról hallottad megmondani a frankót. Egyszer például a zentai iparoslány nagyijának a kertjében ültetek, túl a – valójában nem is kért, el nem várt – kisebb ebéden, kávézgattatok, és váltogattátok egymást a fürdőszobában, hogy mindenki tusolhasson egy jót (rátok fért) – és akkor sem tudták a kannal elkerülni, talán a zentai nagyika füle hallatára sem, a politizálósdit. Olyan hevesen estek egymásnak belőlük a világnézetek, ahogy maguknak a politikusoknak a szájából sem szokott. Mert persze azokéból csak a mocskolódás jön. De nagyon durva volt, el se tudtátok terelni a hirtelen-politikai-viharról a témát: jobbnak láttátok az iparoslányokkal, ha bele se szóltok. A kormánypolitika és a magyarság-kérdés még számtalanszor előkerült: a legutóbbi durva vélemény-tüzért egy vadidegen arc kapta, aki csak úgy leszólított téged a Kisbajor wc-jében, a semmiből, bratyizni. Határon túli volt, és maximálisan be volt kajáltatva az őket szent ügyükként kezelő Viktorék szájjártatásával. Aztán az észosztó jól lecsapott, és nem lett sokáig jópofa az a wc-ből indult kamuismerkedés. Valami nagyon durva szópördítést, vélemény-búgócsigázást nyomtak le azok ketten. Te meg csak a mondottaikat igyekeztél agyilag feldolgozni, meg az arc Jäger-es pohárkájának kortyát.
Ugyanilyen vitákat nem szokott lenyomni a lányokról: azokról csak jön a vélemény, és kész, de az ezerrel. Hát, hát, legyen kronológiai sorrendben: az elég durva volt, amikor, egy Mars tér-közeli sarkon, négyesben, egy Jatés buli és a hajnali első busz között elcsapva az időt, először a katonás barátnőjéről hirtelen kifejtette, hogy szerinte miért kurva (jól össze is vesztek, a meglévő konfliktusnál még jobban is), aztán mindenki másról is, a te kinézettedről is megmondta: igen, szerinte mindegyik lány kurva. Jájj, ehhez érdemes is megnézni a Csinibaba vonatos jelenetét.
Ha már a bociszemű-utáni kinézettek (róla, úgy emlékszünk, nem rukkolt elő neked nagyokossággal): egész hasznos, helyrepofozós mozzanat volt tőle a SZTEage-ben (oda csak egyszer mentetek, egy reggae-buli miatt rángatott le a vegyész, amit meg se tartottak – de legalább söröztetek egy jót, csomót dumálva a rocktöri-doktorral), amikor egymással szemben két székbe ülve megkérdezte, teljesen jogosan, mi a fasz van veled. Csak benne voltál nagyon egy pár bolondos emlékedben. Meg amikor volt egy újabb, átmenetivé lett, kinézett nő, na arra a project-re meg ő bíztatott a Sárkányban, hónapokkal később. Látható érdeklődéssel kikérdezte, hogy volt, hogy álltál a dologgal, hogy ment a sörözés, a beszélgetés, jó vagy, Bence, jó lesz ez. Ha más nyeresége nem is lett a dologból, ez a baráti kikérdezés, kis drukkolás nagyon jól jött, biztatóan őszintének hatott. Végzetasszonyáddal, bazsalyossal kapcsolatban pedig, az jut eszedbe, amikor baktattatok egyszer az észosztóék lakása felé, és a whiskey-kólák azt hozta ki belőletek, hogy egy fő nőalak jut-e egy férfinak annak életében, és hogy melyikőtöké kicsoda lett (neked a bazsalyos lett, neki is valaki), és melyik esetben miért lehet savanyú ez. Mert egyikőtöknél se sikerült tökéletesen. Na, az szép volt tőle, amikor a bazsalyosnak épp azt mondta ki, alig ismervén ők egymást, hogy a szerelemnek már csak ilyen viharosnak kell lennie, mert anélkül nem megy, anélkül szürke az egész. Vagy csak ilyesmit. Talán csak a saját gondolatod képzeled abba a beszélgetésbe. Azt szeretnéd, ha erről lett volna végül is szó… Vagy egy másik elbeszélgetésetekből szedhetted ezt?...
Már sok változás lezajlott, az ő életében is, a tiédben is, szerelmiben, családiban, az önkiteljesítés tanulós és nem tanulós útjain is – most mintha csillapodnának a változások. Olyan ez most, mintha sok dolog állandósággá készülne maradni. Egészen múlt nyár óta viharok csapódtak fel, és azok a négy pólus felől jőve felforgatták különféle tájaid. Úgy látszik, tavaszra helyre jön minden. Lecsengtek a változósdik. Ja, hát van az is, hogy: „amit összekuszálsz nyáron, bogozd ki télen.” Múltkor azt is megmondta, hogy azok a lányok, akik úgy rajongnak ezért a számért, azok pont azok, akik még a büdös életbe’ nem élték át a szövegben felsoroltakat. Nektek meg, akik viszont igen, pont hogy ezért nem olyan bulis ám ez a dal. Na úgy látszik, talán egy pár hasonlóságotoknak hála, nem is akar véget érni az eszedbe jutó véleményeinek (egyet értve véleményeiteknek) a sora: az is eszedbe jut, amikor egy szilveszteren, arról kérdezve, belevágj-e a külföldi melózásba, gondolkozás nélkül arra biztatott, lépj le, amíg megteheted. Hát, ha nem lesz más változás, ennek a kiugrásnak az ideje még bizony eljön. És addig bizony rád fog férni pár tanácsa.
Utolsó kommentek