Excortes sunt…
Nagy barom az mind – mondja barátom, Riccus –, ki versel
és könyvekbe abálná maga bús panaszát
és örömét. Tán mindez igaz, s jobb is teszi, hogy nem
írkál. Mert költőknél nemesebb is a gép,
melynél folyton ül és csak játszadozik; focimeccse is,
min nem részt vesz, csak tesped, szotyizva; s a por-
nó, melynél szintén egyfeszt csak ül, hogy ceruzája
is hegyeződjék.
Semper me ridebat…
Szüntelen énrajtam nevetett, köcsögmód, a haverral –
ám nem gond: vele is jókat aszaltunk emezen.
Pectus desiderat…
Megsimogatni a nőket vágyja a szív; megölelni,
meg-megdönteni, jól-dugogatnia azt.
Quando linteum…
Kiskamaszon, mikoron még gyolcs lepedőm bevizezte
álmom, félek, lányokba verettem ki már
szép maradék eszem is.
In classe sedeas…
Nagyképűn ülsz osztályunkban, kis szívem, s nevetsz is
oly jókat rajtunk – nem veszed észre viszont,
hogy vigyorogni meg eljárkálni-pisikélni jársz csak
bé ide?
Amicam habes…
Néked van valakid!! – állít le Sabicus, ha nőre mozdulok.
Bár ő sem szent ember nagyon akkor, nem ám.
Obtrectas deliciam…
Rosszat mondsz egy kedveskéről, kit hevesebben
űz buta vágyam, mint eddig a többit; ahogy
ítélsz, könnyü az, és könnyebb is, mint azoké, kik
hűk és tisztaszinü bennük a lélek. E csúf
intést mégse vetem meg. Légyen kurva, úgy jobban
is bódít fenenagy szája, fenékje, na és
még ama barbár föld is, mely kinevelte. Szanaszét
szedve ezer báját tudjam meg én igazad
és kiderülve ne bánjam: tudd, hogy különb s nála kurvább
akkor sincs más, – csak én. Ezer arccal is él,
nékem elég egyik, ám csak amely leghamisabb: oly
kurvaként kedvelem.
Utolsó kommentek