Most túl korán ébredtem – és arra, hogy gagyi zene szól.
Egy jobb dalra gondoltam meg rád is: hogy alszol valahol.
Hogy még süppedsz egy párnán, te csepp titok. Porcelán lehetsz
és üres is – most csak, kunkori vállal a ködképbe befestve.
Én meg emitt, máris ébren. Alig, hogy lecsengett ez az este.
Ha látnál most... Ezt teszi pár bor meg megannyi fránya hecc
a szánkból. Az jó poén volt, most újra rámszól,
az beugrott kapásból, az a helyzet épp úgy érte,
és egyszerre mondtuk be. És mi birkózgattunk érte.
Most nem foglak, csak forgolódom, bíbor bolondom,
ficánkol ma lábom. Kelni nem megy, ez ám máma gondom,
én így az ágyon, így nyúz meg az ősz meg ez a másnap,
ráadásnak lábim ujji fáznak, mint hűtnék a lázak,
mocorgom. Tán bebújt egy sunyi szellő, mint bamba holdon, –
de kinek is mondom, mint jó herold egy lakoma-társnak?
Csak a lakásnak; jobb vón nekilátnom valami másnak.
Én nem tudom, mi ez, de nem rossz kicsit, ahogy te elringsz
nekem, a dall'mon, ha viszlek. De füstösen, milyennek hiszlek,
ha nem vagy. Mert ma nem vagy, tán dal csak, mi nem nagy, de ez sincs
velem, csak tv-zaj meg tegnapi viccek, meghagyva dísznek
a csevejen, ami ma emlék, hogy halljalak, ha oda elmék,
és halljam veled, hogy Földön élve vagy alászállva Disnek
ha milliárd-egy alszik is, dajkálni csak egyet lehet.
Én mire a dallamod bevégzem, az álmom is kilégzem,
mint kótyag-dohányt, mielőtt beérzem. De te ringhatsz
tovább, befekve hintád, én felittam bohóka tintád:
ha teszem a dolgom, magamra nem hagysz, és így sem ingatsz
meg abban, mit rámtukmálnak éppen. Lám, borzas ma képem.
Rámült megint macskabajszom, e nyers, mit napról-napra vitatsz;
ha fogat mostam, meg is nyírom, pont mint hozzád hogyha hivatsz,
és érted van ez is, mer' érted teszem. Az aftershave-em
is érted kenem, hogy keringjen körül a pezsgősségem
és orrodba szökve meglepjen, ha rámomolsz, ha puszit adsz.
Zűrös hét jön. Ha látlak, nem tudom, mikor. De köszönöm,
hogy tanítgatsz néha örülni, ha együgyűn szobámba
folysz és rőt labdákkal játszani hívsz. Én meg nem nyafogok,
akkor sem, ha lesz min; maradok a szélcsend, ha az özön
elül, közben kicsit jobban és jobban tartom a szemöm
rajtad, te nem zavarsz. Mit is kezdjek? Lassan sanda fokok
landolnak és ajtómon szél kaparász. Félek, küszöbön
a hideg és hogy tél jön
és hóban vársz
és késni fogok –
Utolsó kommentek