szavalt nekem éjjel a tévém
egy költőtől száz éve élt voltaképp
bajuszt is hordhatott ugye
a költő bajuszos szokott lenni
mulatni jár szeretkezik
de senki sem ismeri tényleg
cipőt próbál a kádat mossa rímet talál ki közben
kabátba bújik sétálni megy
örül egy kisfiú fagyijának
puccos vacsorák unatkozik
nem tud aludni sokszor nincs meg nincs meg mire vágyott
gabalyodva pereg a filmje
félálmom sűrűjét átjárta az a pár sor
ha nem is értettem ittam a szókat
kezet fognék vele ha látnám
mert mikor az megfogan nem érez úgy senki
csak szavak röppenő szavak
nem tapsolják nem nyalják arcon mindenféle lányok
egy sörre se hívják jó volt öcsém amit írtál
sose mondja köszönöm jó helyre hoztál anya
nincs meg mire vágyott szólni kéne hozzá
csillagokat pöcköl a földről
és csontig hatolóan szokott nézni
Utolsó kommentek