„hergeli két amazon
mint a hang a lemezen”
(Weöres Sándor: Kancsal rím)
Amazon vagy emezen?
Hol folytassam, szemezem.
Melyik úton mi legyen,
mielőtt még kitegyen.
(Sofőröm csak erre vár,
tán sors ő, vagy a halál,
feléget vagy felemészt,
ne leljek több hova mészt.)
De kiteszek én eleget:
magamat, ez már megyeget,
szinte nincs, mi fenyeget,
nem is kérek kegyeket.
Nyílt titkok a lapjaim.
Hogy meredt a paplan, ím,
ha egyedül, ha kivel épp,
és milyen döntés mire lép:
összeáll végül sok magyarázat,
és cipelhetem, mint csigaházat.
Újra és újra fel is építenek,
míg nem lesz itt megint csak szétvitt telek.
De egy szobám végig így marad,
bárhogy szálljon rá a pirkadat,
olyannak, mint terveztem,
mióta csak elkezdtem,
legfeljebb csak bővülhetett:
nem bántotta hadművelet,
bármi történt, nyert vele,
akárcsak az embere,
kicsit könyvtár, kicsit gyűjtemény,
itt jött ki minden kis költemény.
Leginkább mintegy lemezes polcok:
felzsúfolt jó-rossz emlékek, gócok,
harcokért jutalmak, zsoldok, koncok,
vagy békékből a kedvesebb cuccok
(utóbbit szívesebben őrzöm mondjuk),
pár darab belőlem, mint leszakadt gombok.
Egy pohár ital, már inkább vizezem,
és felteszem egy-egy ilyen lemezem.
Lehet, lejár, kopott már, mint öregszem is,
durvább úszott régen a kezemben is,
de sercegéseivel együtt hallgatom:
eddig-életeim el nem hallgattathatom.
Ha recseg is, ez így volt teljes.
Mi ért az úton, én most elmes
Utolsó kommentek