a Határok és takarókból kimaradt
Éjfélre
* Radnóti Miklós „Csöndes sorok lehajtott fejjel”-jének néhány szavával
Éjfélre letudva minden,
elapadnak az idegen csoszogások a lépcsőházban,
a házakon kívül a villamosmegállók kiürülnek,
kitörlődik, már ha tud, egy mára-halasztott teendőfájl,
elröppennek a jóéjt-sorú üzenetek,
és sietve kielégülnek későre-maradt szükségletek.
Hófúvás közepén szült az anyám,
és dacolnom kell azóta is sok cifra viharral,
legalább bajtársamnak tudhatom őt is és apámat is,
ha szét is cincálnák éveinket kórházi ágyak,
nagyszülő-butulások vagy civódó pártok.
Testvérből kettővel nőttem fel, és máig számítunk egymásra,
és sokfele járva új testvérekre is találok, de csak fröccsasztalok
peremén összesúgva, vagy ha az iskolakörnyékeim
falombos múltidejére gondolok.
Kedvesem mintha több lett volna és mintha egy se,
egyedül fekszem és legtöbbet kocsmabarátnék vállát ölelem,
a ragaszkodókat sorra elhagytam, mert nem viseltem, ha szerettek,
akiket meg én szerettem, ők kezdtek feszengeni túlzó szívemben.
Amit eddig tettem, pazarlás lett és önáltatás,
amit eztán teszek, elherdált idők és
kihagyott lehetőségek helyébe lesz,
és mikorra valamin, azt hiszem, változtatok,
másvalami hiányzik majd ahelyett,
és ha hajnalban a csillagok hívnak,
ki tudja, hogy hol találnak,
mert honvágyakba és elindulásokba
egyszerre költözködöm.
Utolsó kommentek