Szellemesnek szellemes volt, de azért valljuk be, a kommented bele is rondított kicsikét a dizőznek ezen bejegyzésébe. Szokásához híven tök jól felépítette, az örökéletről is beszélt, folyton vissza-visszatéregetve rá, és sok minden mást is szóba hozott. Jövőt, múltat, aktualitást, mindenféleségeket az életből, mint olyanból. Te meg, gébence, úgy tűntél fel, mint az aktualitások akkori résztvevője, akkor éppen az előző esti-hajnali buli összehozója. Mikor volt ez már… Akkor minek is hozod most elő?
Azóta egy s más dolog fenekestül felfordult, nyárból tavaszba rohant az idő, azzal együtt ti is, a rohanásba belebukfenceztek ilyen-olyan változások – és majd’ ugyanannyi más-más minden ugyanaz maradt. A dizőz barátod érettségin-túli átmeneti sehová sem tartozó volt: szívében ott volt még a szentesi suli – most Pestre jár, magára is öltötte már (egy szemeszter után ideje is volt) a tv-műsorkészítősdi gönceit, a pesti létét, az albérletesdiét – a Szentes-szív viszont ugyanúgy dobog. Megmaradt, mint bőrén a tetkói, egynéhány terv, megvannak ugyanazok a barátságok, ugyanazok a vélemények, ugyanúgy tudott legutóbb kioktatni, és ugyanolyan volt a fröccsözésetek, mint akkoriban. De hát persze, hogy így van. Ezek is a személyisége részei. Mint újabb sok minden más. Te pedig? Hogy hasonlítanád magad augusztusi önmagadhoz? Hosszabb elgondolkodást igényelne ez, mert akkori-magadat és mostani-magadat nehezebb egy pillantással átfutni, és megakadsz. A sulid ugyanaz, a barátaid talán ugyanazok: némelyikkel kevesebbet tudsz foglalkozni, mint akkor nyáron, ezt észrevetted; van, amelyikeknél a távolság zavar be (mint pont dizőzödnél), van, akiknél más és más változás történt. A jövőképed változott: most már hangsúlyosabban többet foglalkoztad a jövőd, főleg a külföldezésed gondolata… Ami a szerelmet illeti (már megint kilyukadsz ide): „single” volt az állapotod akkor, „single” az állapotod most is. Máshogy és máshogy. Hát ezért írhattál magadra egy „forever alonét”?...
Az mondjuk egyértelműbb, miért lett ő, abban a dizőz-blogot kockaságból megnézős, komment-huszárkodással az egyébként tök jól eltalált mondanivalóba bele is pofázós, a tetszetős bejegyzésnek és a megemlítésed örömének ellenére is hülyeséget odaírós, hülyeséggel bepoénkodós pillanatodban „forever young”.
Egyébként, ugyan mik voltak ilyenkor?... Túl voltatok a bulin, a „Pipa Részegek Mikrofonhaj Zsombó Rock’n’Roll” fedőnevű kerti vedeléseden, vártad a képeit, talán már meg is kaptad akkorra, vártál a SZIN-re, kicsit a tanévkezdésre, vártad, hogy Miss GTK visszaérkezzen gépközelbe valami tanyáról, vártál a pocok szülinapi estéjére, majd azutánra a vegyészére. Vártad a névnapod, vártad az Interetno néptáncfesztivált, hogy sörözzetek a kannal, visszakapd az SDR pólód, összefuss Miss Laposparttal. Miss Lapospart azon a reggelen belájkolta egy linkedet, azon a nyáron nem is először, és – ha nem is tulajdonítottál hátsó jelentést a dolognak – elmosolyodtál, hogy lehet, hogy nyár-eleji szeretőd megint megnézte külön az adatlapod. Augusztus 7. volt, pont az a nap, ami egy Bon Jovi-szám címében és refrénjében benne van, egy kislány emlékére írták, és a dátum miatt mégis majdnem belinkelted, de a buli utáni koradélutáni kóma elfeledtette veled… Nem is mentetek városba a fiúkkal aznap, mert már két nap óta ittatok, és különben is vasárnap volt. Szép napok voltak ezek.
De miért lett ezekben a szép-részeges, sok mindenre várakozós, mégis jól ellevős napokban a dizőz a „forever young”? Talán ma is belöknéd ugyanezt rá, más kontextusban, másról eszedbe jutva. No, eltekintve az Alphaville-slágertől… Sose érezted e barátodon meg, hogy tényleg két évvel lenne fiatalabb. Mit számít ez köztetek?... Olyan tapasztaltak vagytok, annyiszor elestetek és annyiszor felkeltetek, annyi őrültséget megcsináltatok külön-külön, hogy fütyülsz erre a korkülönbségre. És hiába emlegeti, hogy idegesítő macskás öregasszony lesz belőle, unokákkal, neked, az akkori Bence bácsinak, mindig is fiatalasszonyka lesz. Akitől egy részeg udvarló még mindig megkérdezheti a jövőbeli Borfeszten: „Na de most komolyan, szöszi… Mit tanú'sz???”
Na és te miért voltál a kommentben „alone”, ha már „forever”-nek kellett lenned? Voltak valami könnygördülős forever alonés poénkodások a Zápor teraszán, csak már nem is tudni, mire… Valami gúny, valami egymást-cinkelés… Aranyos fazon Forever Alone, nem egyszer megnevettetett pár képregényes poénkája – de te máshogy vagy „alone”, mint ő. A dizőz például a szemedre szokta hányni, amikor szilveszteri meghívásokért koldultál. Ez persze nem pont így volt, és ebből le is nyomtatok valami visszaszólogatósdit, viccesen – de hát Forever Alone más is, mint te: neki barátai nincsenek, ebből jönnek azok a hülye poénok, te a „forever alonés” gúnyban pedig koldulod a barátaid. De „alone”-ságod igazából, ettől a társaság-koldulós vicctől eltekintve, másvalamiben látod, láttad, érezted. Most is vajon?... Most máshogy vagy „single” (hogy áttérjünk erre az aspektusra), mint akkor nyáron. Akkor voltál kapcsolat előtt (ha nem is tudtad, hogy közeleg, és azt sem, hogy épp Lapospart lesz a partnered, az ő személyében kapsz egy bazsalyos társat), most meg kapcsolat után vagy. „Single” vagy, de akkor voltál előtte-szingli, most meg utána-szingli. Mi több: valamin-kívüli szingli voltál, most meg valami-nélküli szingli. (Mert akkor, bociszemű után, annyira régóta voltál szingli, hogy nem is érezted valami-nélkülinek magad.) Jó lenne, ha megint meglenne az a lazaságod. Hogy már nem gondolkodsz partner-meglévésen és partner-mentességen. Csak elvagy. Csak lazán. Megvolt mindened, minden okésabb volt, nem foglalkozva ezzel a kérdéssel, nem ennek függvényében látod a dolgokat. De hát csak bekerültél a hullámvasútba. Bazsalyossal hullámvasutaztok, egyszer fent, egyszer lent, ahogy a minap Miss Zentának is kimondtad. Hullámvasutaztok, mert mint szellemi partner, legjobb társaság, kedvenc nőteremtmény, sok-minden-akármicsoda, még mindig megvan. Ezt a jegyzetet úgy írtad, hogy a tavalyi Föld Órájás bögréből kortyolgattad a nagy adag három-az-egybent. Akkor még nem volt meg a lelki társad. A következő Föld Óráján már, csak úgy, mint a mai napon, meglesz. Ugyanúgy meglesz. Akár akarod őt, akár nem, akár akarsz valaki mást, akár egyedül akarsz lenni. „Alone”… Az jól is van, hogy megvan a lelki társad, ha tagadjátok akkor magatok, ha nem, jól lesz úgy, mert nem halt meg, ami jó volt, és most is jó, csak… Sok rossz így is úgy is megtörtént…
És nincs most az a semelyik-nővel-erősebben-nem-foglalkozás, mint ami megvolt tavasszal és nyáron, megvolt az a tök jól, a mostaninál még jobban ellevő tavaszi-nyári Bencének. A gébencének. Szedje össze már magát. Ha már valakivel kettesben nem lett minden oké. Egyedül még lehetne. Jó lenne jobban elérned ezt. Általában jól vagy, derülsz. De néha néhány emlék feldühít. Fortyogsz – tavasszal-nyáron nem volt min. És épp ettől kellene szabadulnod. Talán ez is könnyít, amit most csinálsz. Könnyítenek az iratok. Meg ha kibeszéled magadból.
Keresed azt a lazaságot, ami a nyáron a tiéd volt. Törekszel rá: elkergeted a haragokat, és jobb kedvvel állsz neki mindennek. Csak lazán. Erre a lazaságra szokott lenni egyik-leginkább szükséged. A lazaságot elérted már a kapcsolatod előtt is, közben is, és most már néhányszor utána is. Azt akarod, hogy lazaságod kitartson, amíg… Hát talán ezzel maradsz elviselhető ember, sok hibád ellenére. Ezzel is. Hogy a lazaságod tartani tudd, és megmaradjon a derűd is, sok siker-éreztető dologra van szükséged, még a bazsalyossal maradt jó lelki viszonyra, a közelségetekre is, a megtalált testi összhangot sem feledve sosem, de csak lazán, és más viszonyok ápolására is, mint például a jó családi közegre, úgy is mint az egyetemire, egyszer majd a munkahelyire, és ami a legfontosabb, a baráti viszonyaidra: köztük a dizőzösre is. Mert – mint már máskor is rájöttél – ez utóbbiak a főműveid. És ha sikeresen kitart ez is – hogy visszatérjünk az auguszti bejegyzésében olvasottakra –, „forever living”-otokban elég esti alkalmatok is lesz borral várni a barátokat.
Utolsó kommentek