A legjobb versek, amiket soha ki se mondtam,
nem préseltem szavakká, nem vajúdtam világra,
csak a gyomromban, haza az ittas esti gondban,
ha keserű beismerés lett, hogy velem mi az ábra,
mindabban a bosszankodásban, ami nem jól van,
ott lapultak, lenn. Csodára vagy másnapra várva,
egy kialvás vagy egy hányás ki is űzze onnan,
de verssé nem álltak soha, maradtak kivágva,
hogy ne írhassam, míg sírba kergetnek nyomban:
így csak az italok titkos bölcsessége fortyan.
Utolsó kommentek