A legjobb versek, amiket soha ki se mondtam,
nem préseltem szavakká, nem vajúdtam világra,
csak a gyomromban, haza az ittas esti gondban,
ha keserű beismerés lett, hogy velem mi az ábra,
mindazon bosszúságban, ami velem nem jól van,
ott lapultak, lenn. Csodára vagy másnapra várva,
egy kialvás vagy egy hányás ki is űzze onnan,
de verssé nem álltak soha, maradtak kivágva,
hogy ne írhassam, míg sírba is visznek nyomban:
benn csak az éjjelek elbújt bölcsessége fortyan.
Utolsó kommentek