,,A fordító csöndet is fordít. Kimondatlan mondatokat, több réteget a mondatok felszíne alatt. Meg nem talált kifejezést, üresjáratot, élményt és élményhiányt. Néha legszívesebben félrenézne: amit a szöveg alatt lát, nem tartozik rá, magánügy. De nem teheti. Kénytelen a mondattal – s így az íróval – azonosulni."
Balog József
kettőszáznyolcvanhét
,,Abban hiszek, hogy ki lehet állni az igazság mellett akkor is, ha az pillanatnyilag hátrányt jelent."
,,De talán ez a módja. Mindennek el kell múlnia, hogy az új eljöhessen."
,,A mű nem azért örök, mert különböző emberekre egyetlen értelmet kényszerít, hanem azért, mert különböző értelmeket sugall egyetlen embernek, aki az idők sokféleségében ugyanazt a nyelvet beszéli: a mű kínál, az ember választ."
,,Azt, hogy valamely emberek rokonok-e, nyelvészeti eszközökkel nem tudjuk megállapítani, a nyelvészet ilyesmire nem alkalmas. A történészek - jobb híján - azt szokták mondani, hogy ha két embercsoport rokon nyelvet beszél, akkor föltehetőleg biológiailag is rokonok. A nyelvész ilyenkor hümmög, hogy miért is ne. De ellenpélda is van bőven, hiszen a nyelvcsere nem ritkaság. Gondoljunk a 20 millió afroamerikaira, akik egy germán nyelvet, az angolt beszélik anyanyelvként, mégse közeli rokonai az angoloknak, dánoknak, németeknek. Azt tehát, hogy a finnek a magyarok rokonai, a nyelvészet nem mondja, hiszen ehhez genetikai vizsgálat kell - az meg nemigen mutat semmit, mert túl nagy itt mifelénk a keveredés. Nekem például minden felmenőm német vagy osztrák volt, mégis magyar beszélő vagyok a szerb Petőfivel, a román József Attilával, a zsidó Szerb Antallal és a német Márai Sándorral együtt."
,,Elbeszélgettük a vonatindulás idejét. Közeledett a kijárási tilalom. Átmenetileg hazamentünk. Átmenetileg itt élek negyvenhét éve. Azóta sem vágtam neki a nagy kalandnak. Mehettem volna: maradtam. Ott maradhattam volna, ahová vetett a szerencse: hazajöttem. Sehol a világon nem lehet úgy beszélgetni, mint Pesten. Elbeszélgetni a vonatindulást, az időt, az életet.”
,,Én igenis örülök annak, hogy megúsztam a marhavagont, a máglyát, a tömegsírt meg az akasztófát, hogy nem kellett senkit belelőnöm, és engem se lőttek bele semmiféle meszes gödrökbe, és nem kaptam, és nem indítottam vegyi támadást, hogy engem senki nem erőszakolt meg, és én se erőszakoltam meg senkit, és nem fröccsent rám a bajtársak agyveleje, nem szereztem egy életre elég alapanyagot mindenféle rémálmokhoz, amikben úgy röpködnek a véres testrészek, mint Chagall képein a hegedűsök."
Utolsó kommentek