Balog József
kettőszáznyolcvanhét
az első nap megittunk a Csirkében egy üveg vörösbort.
Csongrádi Kékfrankos?
Egri Bikavér?
mindkettő létezhetett 1981-ben.
az első nap volt, annak is az estéje.
az első este.
nem ismertünk senkit, vagy alig valakit.
magunkat sem, egymást igen, ültünk évekig egy padban.
az első nap ültem mellé, az az első nap öt évvel korábban lehetett, majdnem napra pontosan.
1976. szeptember 2.
vagy 3.
esetleg augusztus utolsó napja, éppen szeptember 1. is lehetett.
akkor öt év telt el a két első nap között.
most eltelt 36, illetve 31.
nincs miért szégyenkezniük az éveknek, számoltatják magukat, jönnek, aztán mennek, állítólag nincs másunk, mint a folyamatos jelen, mert az idő másmilyen használatáról lemondtunk, a jövőt kergetjük, így nem is élünk, mert a jövőből jelen lesz, de addigra már érzéstelenítenek az előzetes véleményeink, amelyeket úgy formázunk, hogy semmiképpen ne legyenek kielégítően elegendőek, amikor eljön az idejük.
tehát: mire elkésünk, addigra már korán is érkeztünk.
az első este a Csirkében megalapoztunk az ismeretlennek, aztán húztunk, én az albérletembe, Takáts a koleszba.
talán ő ismerhette a Csirkét, a nővére is a JUGYU-ra járt, amit akkor – 81-ben – mi is elkezdtünk.
az egyik tanárommal, aki jelen közeli irodalmat tanított – Konrád? vagy ő később jött, már az egyetemen? A városalapítóval, A látogatóval? – ma találkozgatok a Juhász Gyula utcán.
akár a történet, akár a történetből kihulló dolgok, akár a még láthatatlan múlt, Juhász mintha maradt volna, meg is nézem mindig a táblát a házon, ami jelzi, itt lett öngyilkos Juhász Gyula, kellene vele – Radnóti, Babits, Móra, Dugonics, József Attila – velük valamit kezdeni, itt vannak, mégsem vannak itt.
talán, mert meghaltak?
talán, mert most élek?
valami olyasmiben maradhattunk 81. szeptember 2-án (3.?), hogy nekiszaladunk ennek, a városnak, megyünk bele, olvadunk, engedünk, visszafogunk, eleresztünk, megjövünk, ellenállunk, próbálkozunk, vetjük bele magunkat és maradunk ki, ahogy szoktunk.
valami részünkkel kimaradunk, hogy szabadon tudjunk lélegezni, legalább egy ujjnyi bőrfelületünkön.
így is lett.
csak ki elment.
csak ki maradt.
csak ki.
Utolsó kommentek