Művészes lakást képzeltem, valamikor,
és valamikorra, kiállításmegnyitókkal
egy nagyobb mellékszobába, kiadnám
vagy kiadtam volna a jelentkező festőknek,
grafikusoknak, talán bérleti díj nélkül is,
csak hogy meglegyen az örömük,
hogy valahol, nálam, meg tudják mutatni,
itt lóghattak volna is mint haverjaim,
és mint képeik a falon, hogy nyitvatartási időben,
időmben, megnézze, aki értesül,
városi társaink és új turisták,
ideültek volna kanapémra,
padlón a csikkeik, dzsointjaink és borosüvegeink,
körülöttünk meg mászkálva,
mint együttes-gruppik, múzsáink és elvarázsolt
olvasóink, képnézőink, modelljeik – néha
összemérem nappalinkkal, hol nem nagyot,
de ennél azért nagyobb rendet tartunk
asszonyommal, és vendéget is alig fogunk
nyugodt életünkbe, se művészt, se
műfogyasztástól túltépett lánykát,
és hála az égnek se megnyitóra felmászott
pogácsafalót.
Utolsó kommentek