* Kékhaj-folyamok
egyre többen tanácsolnak el inkább tőled, el-elfordulnak a kezdeti lelkesedéstől, el-elvetik a pillanatnyi jó ötletet és már lebeszélnének az egészről, „Bolond lyukból bolond szél fúj”, mondja az egyik, ahogy a legutóbbi egyik újabb képtelen sztorid tolmácsoltam egyik asztalomhoz, nem is érdemes már pazarolni az időmet meg a türelmemet meg az energiámat egy ilyen, ezt mondta, szeleburdi nőre, nekem meg csak bevésődött és szinte naponta eszembe jutogatott ez a hegyibeszéde-eleji szólás, „Bolond lyukból bolond szél fúj”, hogy lehet, hogy még sose gondolkodtam el, mit is jelent ez igazából, és vajon tényleg erre-e mondják, hogy vajon tényleg úgy megy-e, mint nálad, hogy baj bajt követ, furcsaság furcsaságra rakódik, és ha próbálnék menni utánad, egyre mélyebbre nyílik ez a véletlen örvény és kicsúszik az én lábam alatt is a talaj, pedig semmit nem csináltam, csak körülötted történnek az egyre vadabb fail-ok és kapkodva próbálnám nyugodt mederbe terelni a senki-se-akarta-volna történetünk és csak sajátos idegességbe sodródom én is a szükségtelen, nekem-minek-kéne-ez-is malőrjeidtől, hát le kéne lépnem, be kéne rekesztenem ezt a szálat, pedig nem is vagyok ott, csak elérni próbállak, amit a világ meg a félresikló életed nem hagy, de valójában te sem, csak nehéz belátnom, és egyre többen lesznek hirtelen a semmiből hívók és mondják, hogy azt kéne látnom, hogy az univerzum nem akarja biztosan ezt, pedig igazából nem az univerzum, csak te nem akarod láthatóan, valószínűleg, mindenki ezt mondja, de akkor is, vajon miért ezek a kettőségek, hol engedések, hol kitáncolások, és vajon mi a baj velünk, de hogyha egyszer együtt kellene lennünk, akkor úgy lesz, még az a kollegina is ezt mondja, aki kezdettől szurkolt és tanácsolt, és azelőtt még azt mondta, még nő létére is sunázna téged, de láthatóan folyton elterelnek minket a véletlenek, meg persze te magad is, ezt szeretjük folyton el-elhallgatni rólad, de biztos a sors keze meg minden, hogyha ennyire hibákat hibákra halmoz minden, akkor biztos az is csak egy intő jel, hogy ne is próbáljam meg inkább, és egyre többen felejtik el azt is, hogy engem is hajthatnak közben mégis minden karambolunk ellenére valami tüzelőanyagokként többféle kényszer, talán a bizonyítási vágy, talán a csakazértis dühe, talán a megkezdett kibimbózás feladni nem tudása, hogy megvoltunk készen már többször is egymás szájában és egymás kezében, hogy a farkam is többféle irányból lelandolt már az árkodba, be volt vetve már a leszállópálya, és megvoltak a további tervek is félmondatokban és elhamarkodott képzeteimben, és nem, nem, nehéz lemondani egyszerre mindről, és ahogy fogynak az el-elvágott cérnaszálak, persze, hogy próbálkozgatok még mindig, mint próbálkoztam valaki-mások felé is, amikor szintúgy szépen el-elveszni és lassan porig égni látszott minden, és felém is annak idején a lemondott-visszamondott és elengedett megint-mások, hát lássuk be és valljuk be, gyarlók vagyunk és mind ezt csináljuk, te is próbálkozhattál már valakik felé, talán az exed felé is, akiről tudom, hogy szintúgy próbálkozott már nálad, mert elmondtad, mint még annyi mindent, csak azt az egyet nem tudtad sose mondani, hogy menjek én is már végre a picsába innen, mert nem tudod, mit akarsz, és talán néha én sem, de amíg még azt mondod, mint amikor a legutóbb hívtalak, miután azelőtt meg te hívtál fel több hét után engem, hogy „Én is ölellek téged”, addig lehet, tök mindegy, hogy melyikük mint mond, mert könnyű el-eltéríteniük rólad, mert ők nem voltak ott, nem nézték végig belülről, mint mi, és persze, hogy nehéz megérteniük, hogy miért küldünk most is még mindig nyomoronc szivecskéket egymásnak, és vajon miért mondhatod ennyi hátralépés után is, hogy ölelsz engem, és mi a faszt várhatok még és hogyhogy nem engedtem teljesen ezt az egészet el, hogy gondolatban, állva egyedül egy szétverném-a-pofájukat boldog egymás-karjában-álló párocskákkal teli villamosmegállóban a sötétben, még mindig ketten állnuk itt, és a telefonban mind a ketten minek mondjuk, hogy „Ölellek”, mert még ha ennek az egésznek mi értelme is, és ha nem is tudják mire vélni ezek a többiek, még így is, még mindig én is ölellek téged
Utolsó kommentek