a Határok és takarókból kimaradt
Űrcsavargó
bolyongó
ködök közt,
gyűrődző
rögökhöz,
sziklányi
széteső,
gyülemlő
kéneső
felhőin
lépkedem,
nem tudva,
m’ért nekem
kell tennem
itt utat
és végül
mit mutat,
de kutat-
gathatom,
mivé lesz
hány atom,
ha már itt-
hagytak ők,
idegen
térerők
szféráin,
mert rám ím
esett ez,
példáin
tanulva
másoknak,
keringve
Marsoknak
tájain,
keresve
otthonom,
hol este
felhajtom
űrsöröm,
bámulva
tűzköröm
távolba’ –
vagy mennék
még, amíg
több emlék
nem marad –
ellépnék,
csillagom
szénné ég,
majd vele
hajóm is,
csak messzi
golyóbis,
hová még
juthatnék,
ha ki nem
lyukadnék
fekete
lyukakba,
hiába
kutatva –
nem marad
már más itt,
csak ez a
párás lik
mögöttem,
e ködben –
hát nézd meg,
megjöttem,
itt leszek
ezután,
levegőm
lesz bután
vagy bármi
dús gázod –
ne kelljen
újráznod
utamat, még a vég-
én egy horda elfogat,
légy nekem itt új Tejút,
növeszteni tejfogat,
én meg jó vendég
leszek, csak fogadj
be – ha nem jönne
értem új fogat
Utolsó kommentek