a Határok és takarókból kimaradt
Menekülések
De miért ez a hajlam? Miért ez a csíra az agyban,
miért ez a szándék, miért ez a mennék, miért ez az
indulok? Talán egy indulat. Ha az ember majd’ megzakkan,
és indulhat a vonat, vagy a busz, mert már nem vértez az
itthoni nimbusz, csak vele buksz. Vagy mész, de amott bukod
tétedet. Mert nem úgy hitted létedet, és csak ott tudod
meg, milyen. Ahogy kapod, talán túl-sokkal-jobb nemigen.
Legfeljebb pénzesebb-szabadabb, ez persze legalapabb,
gépként teszed, mit a feladat ad, és vendégnek berak a pub,
de csak méginkább legalul vagy, és könnyen legyalulnak.
Pár hozamért annyi kárhozat: biztos jó ez a változat?
És mindazért, amit rajtad áthozat, megéri az áldozat?
És mégis ezen kattogsz, éjjel erről súg az ágyhuzat,
ha forgolódsz. Hogy egyszer, majd másik ágyon, emide dőlj.
De kinek is kéne a menekült-lét, amit látni magunk körül épp,
meg a sok-barát-elment-körülményt,
és amink megvan itthon, annak miért ne örülnénk,
és ugyan hová is menekülnénk? És mi elől?
És van úgy, ha melletted még valaki álmába merül,
hogy nappal mégse vagytok együtt, csak kettősen egyedül,
fürdőszobádból bigyóit visszaveszi a ridikül,
akkor ő is, valamiért, valahová, ő is csak menekül.
Talán mert túlszeretted, és magadat durván kiadtad,
de lehet, hogy van ott más ok is, és hogy nem csak miattad,
hanem maga a világ nem okés. De mégis az a kés
belétek hajlik. Akkor mit lehet tenni? Ha nem lehet
közös örömben kibírni mindent itt?
És ha morajlik
a nagyobb tenger, a népeké, mert elfertőz a sok fekély,
mert ők se bírják közösen? Igennél több a közös nem,
akkor meg az ember, egymás ellen, eszmékbe menekül.
De azok hazug eszmék mind, erről írhatnánk esszényit,
a végén pár nagyúr a tömegen csak még jobban szétnyit,
a koncon marakodjanak, és sose gyanakodjanak,
hogy lehetne jobb is. És vesztébe futhat a földgolyóbis.
És ha jobban szétnézel, látod, hogy menekül ez-az elől
apád is, anyád is, még abban a filmben a Schwarzi is,
Menekülő ember az ember, ha kiképzett harci is,
ha doktor, ha pék, ha művész, mindet elér valami nyű, vész,
és ha a résen a fényes vészkijárat-jelzés lekerül, és
ellehetetlenülésbe vész a félkész menekülés,
ülj nyugodtan. Hátha jobb lesz. Vagy vár egy új menetülés.
Utolsó kommentek