„Ezer sugár találkozik az űrben
s a katlan mélyében ezer varázs
s ezer meg ezer búzaszem a csűrben.
Csak a sorsok közt nincs találkozás.
(Weöres Sándor: Dalok Na Conxy Pan-ból)
Valahol majd mind találkozunk, valahol, a lámpasorok,
a hófelhők, a sarki fény fölött, túl egy zöld űrködön.
Mi is, akik már találkoztunk, de külön-külön okok
miatt széjjelváltunk, akár mint társak, együttműködőn,
akár mint ellenségek, haragban, vagy metsző közönyben.
Szét mind, direkt vagy véletlenül, vagy csak halál-parancsra.
És majd találkozunk mi is, akik egymást máskülönben
sose látnánk, és nem is láttuk. De majd mégis, egy brancsba
térünk ott mi mind, egy koszorú alá, akiknek dolgunk
van egymással, egy másik cél, még nem tudni, mi, de készen
leszünk addig. Ahol az alkonyon ellátni egészen
messze fel egy útról, valahol ott majd mindent megoldunk.
És ahogy az alkonyra is jön egy éjjel, és virradat,
végigcsináljuk ott azt is, ami idelent elmaradt.
Utolsó kommentek