,,Az alanynak nem szabad tudnia,
hogy befolyásolják."
... és Hannibal doktor bizony jól be is folyásol mindenkit, akit csak lehet, könnyedén bepaliz egy maréknyi nyomozót, pszichiáter kollégát és megbotlott pszichopatát, hogy hidegvérrel és minden túljátszott gonoszkodós manír nélkül az ujjainál megragadva marionett-bábuként mozgathassa őket. Tartottam annak idején ettől a sorozattól, már mielőtt elkezdték volna forgatni is, mert a jó öreg Hopkins úr három filmnyi alakítása után nehéz volt bárkit is új alapról elképzelni erre a szerepre, annyira lefoglalta már a fejemben (fura volt annak idején az Embervadászban is másvalakit látni Hannibalként, pedig az egy régebbi film is, csak később láttam), igazából – az akkor még ki sem választott – színészt ,,féltettem", és magamban sok szerencsét kívántam a kihíváshoz, én biztos nem lettem volna a helyében. Bár nem vagyok színész sem, ő meg igen, így gondoltam, biztos tudja, mit vállal, és úgy vállalja be, hogy azt adja bele, amit kell. És Mads Mikkelsen jól is színezte át a doktor karakterét, a műveltsége és bölcsessége továbbra is sugárzik róla (aminek persze könnyű támaszai a dialogusok, akárcsak az eddigi könyvek/filmek esetében; Hannibal is az egyik nálam az azon kitalált karakterek listájáról, akikkel egy élmény lehetne beszélgetni – mondjuk Columbo mellett), megvan ez a (néha elég modoros, túlszofisztikált) borospoháremelgetős vacsoragazdás úriembersége, de ezúttal sokkal higgadtabb, azáltal körmönfontabb lett, és kevésbé idegesítő, kevésbé finoman-eszelős – Hopkins Hannibalja, ha néha nem akart válaszolni a kérdésekre, és össze-vissza csapongott, már-már pofán akarta veretni magát a nézővel is.
Valamiért azt hittem egy ideig, Hannibal homo- vagy biszexuális lehet, nemtom, vagy egy internetes írásban láttam erről valamit, vagy valamelyik filmben lehetett rá utalás (a könyveket még nem olvastam), fogalmam sincs, ezzel szemben itt csajozáson is tetten érjük az öreget, nemtom, érdekes lett volna egy emilyen szál is, bár ki tudja, mi lesz még – sok minden várható a sztoriban amúgy is, mert még több évadot terveznek, már az ismert sztorikat belevéve is. Csak az meg nemtom, hogy' tehető izgalmasabbá – bár lehet, lesznek még átírások, mint eddig is. Nemváltás is volt már, egyik bizonyos karaktert tekintve. Az is tetszett, ahogy Will Graham nyomozót (vagyis nem pont nyomozót, FBI-os tanárt) ,,alakították tovább", a zavartsága, az emögött rejlő mintegy látnoksága eddig is megvolt (A vörös sárkányos Edward Nortonnál jobban, Az embervadászos William Petersennél kevésbé), de – elég okosan – ezt a kicsit nemnormálisságát tovább mélyítették, egy kicsit aspergeres, kicsit esőemberes, valóban problémás figurává. Az állandó látomásokból, az ismétlődő vacsorajelenetekből, hosszú percekig való beszélgetésekből azért néhány rész után már sok volt, és – bocs má' – sokszor átpörgettem őket, hacsak nagyon ki nem akart derülni belőlük valami. A két évad vége felé már befigyeltek az eddig ismert részekből már ismerős történések, tudatosan és kis lépésekben már előredolgoznak az alkotók, ez újfent pozitívum a történetvezetésben. Valamint az is, hogy időről időre, amikor tökre nem lehetett számítani rá, megleptek minket egy-egy csavarral, ,,baasszuuuus...!"-pillanattal, és ez valószínűleg így is lesz majd, mert még nagyon nem zárták le a történetet, szóval még jó pár fordulat várható a későbbiekben. Ez még mindig csak a vacsora előkészülete.
Imdb: 8,6
Utolsó kommentek