Hát persze, hogy te is éppen arra jöttél,
és pont azon egy nap, hogy én arra jöttem,
kitalálva jobban is egy barbatrükknél,
hogy te ablakban, nekem a park mögöttem,
és csak egy pár pillanatra, állomásnyi
fordulóra még pont-hogy láttalak-láttál,
és hogy inkább nem lett időnk mélyre ásni,
se vita, se csók se, csak tovasuhantál.
Majd máskor egyszer, ha busszal eleget álltál,
ott folytatva, amerre a fékre nyomtunk,
hajnalban is, alattam gyros-zabált tál,
átperegett, hogyan-voltunk, hogy-nem-voltunk.
Még ott Pécsett eltűnődtem, busz se járt már,
mi sem vártunk. De ha újra elindulnak,
jönne még egy közös járat, hogy nem árt már,
s közted-köztem ablaktájak bevidulnak,
fel ott szállva hozzád, ahol akkor láttál,
és menne el tovább is egy új határnál.
Utolsó kommentek