Csak elkapdostam őt, egy pillanatig.
A csillanását, röpke szempilláit.
Jártam-keltem aztán vagy pirkadatig,
de végig nem feledtem percnyi bájit.
Riszáltak spinék szerte tánctereken.
Egy-kettővel még szintúgy összenéztem.
De átment csajszim rajtuk lánckereken,
és visszatértét vártam össz-egészben.
Ma is kicsit. Látnám már meg könyvtárban...
fordulván bulikában, kiskocsmában,…
Bölcsész lehet?... Verzióit föltártam,
már csak várom őt. És egy-egy bocsmában
eltemetem, ha mégse jön. Van sok lány,
és hozzá hasonlók is, nem kell féljek.
Felúsznak még fröccsmagányok kancsókján,
és köszönök végre. Még beleférhet.
De ha egy pultnál, hova még kitérek,
sok kis ingkockája ismét rám kacsint...!
Egy korsót akkor neki is kikérek.
Tán valós lesz és nem marad béna snitt.
Megér egy próbát. Vagy pofont. Vagy pacsit.
Utolsó kommentek