Csak bementem egy újabb latte macchiatóért, az ügyvédi iroda, ahol diákmelóztam, teakonyhájára. Az asztalnál ebédelgettek valami ügyvédfélék vagy egyéb ottdolgozók. Nem nagyon törődtünk egymással, köszöntünk, de annyi, meséltek egymásnak tovább. Nem akartam hallgatózni, de amíg lefolyt a kávém a méregdrága gépből, az alábbi mondatok ütötték meg a fülem.
,,De amúgy gyerekek, ne tudjátok meg, milyen jónő volt annak az ügyfélnek a húga!... Na jó, X.Y. kollégának végülis csak az anyja lett meg... De mindannyian a húgát akartuk."
Olyan gyorsan somfordáltam ki a bögrémmel, mint soha. Részben megdöbbenve, részben undorodva, részben nevetve, részben irigykedve.
Utolsó kommentek