* a Think-Túra
tízszavas játékára
(plusz három joker-szó)
Már húsz éve éldegélt együtt Kacsa Úr és a Tehén Asszony.
A tehénke lassan járt: hagyta, hogy férje mindig eléússzon.
Dalolt hozzá a nádasból, csókra állt a csőre,
munkából ballagván a nő meg: hívogatta sörre.
Ha a villanykörte kimúlt, együtt tették fel, patával, szárnnyal,
az a sok különbség, tudták, egy jó házaséletet csak árnyal.
Be is fejezhettem volna bármi jóval ezt a mesét,
csak kacsánk megtalálta egy kecskefaló esemesét.
Nejének írt a Csupakabra: „Gyere már át! Úgysincs ma más!
Végzünk, mire hazaér. Hát nem kell a jó kis feltámadás???"
„Jövök, Dugóhúzóm!”, látta a választ, ami szívébe tépett.
„A legszebb kolomp lesz rajtam – kapsz addig egy polaroid képet!...”
Szegény kacsa kiborult. Gondterhelten borzolgatta tollát.
Azt se tudta, mindezt félreérti, vagy most az egyszer jól lát.
Elvileg legelni van. És ha nem??? Mingyá’ megy és kémlel…
Merő görcs maradt. És haza még soká ér a némber.
Aztán így várta otthon. Bosszúsan bámulta a víztükört.
Csak kullogjon ide… Hogy csinálhatott belőle ily’ ökört?...
Végül hazajött a tőgyes, a férjura nem teketóriázott:
minden vád, és rájuk a mentegetőzés, ki-be-oda mászott.
Végül kinyílt az asszony csipája: „Most már fontos lettem, Hápi?!
Nem csak az, hogy folyton az eldobott műanyagflakont piáld ki?!” –
fakadt ki a megfáradt feleség, és csúcsosodott a botrány…
„A Csupi bezzeg megért, és nem a régi húsomért bukott rám!”
Kacsa már majdnem egy rúd szalámiért nyúlott, hogy fejbe is vágja…
De inkább mentek kibeszélőshow-ba, hogy el ott legyenek válva.
Utolsó kommentek