„ gaaaaudeaaaamus
iiiigituuuur…
kiiiikapott a
Juventus…!! ”
Ha már öcsémék ma ballagtak, maholnap meg érettségiznek, meg minden, felidéztem ez alkalomból pár vicces jelenetet, pár évvel ezelőttről, a szerenádunkról, az érettséginkről, a bankettünkről, és akkorról, amikor még csak készültünk ezekre. Négy évet végigröhögtünk a gimiben, annak végén például ezeken sikerült.
1.
Még előző évben vagyunk, a felettünk lévőek ballagnak, de a miénken is megtörténhetett volna. Felépítettek az évek során egy új épületrészt, ezért állati kicsi lett az udvar, nem fértek volna el ott lent az osztályok, úgyhogy a ballagást egyik évtől fogva nekiálltak a suli előtt tartani, az utcán. Ott azonban kurvára nem kaptak árnyékot a diákok, és sorra ájuldoztak el. A szülők is megelégelték, hogy a napon kell állniuk, hát nekiálltak bejárkálni az épületbe, csak úgy önkényesen kihozogatni székeket, hogy na majd azokra leülnek.
Állunk, felügyelünk, jön az egyik ballagtató, kérdezi a vegyésztől:
– Ne haragudj, egy széket ki lehetne vinni????
– Megtiltották, több szék nem mehet ki! Tessék megbeszélni a tanár úrral…!
Odamegy a ballagtató a tesitanárhoz:
– Bocsánat, hadd vigyek ki egy széket!
– Nem vihet!! Nem lehet kinn szék!!
– Ezt meg fogom írni az újságba! Megírom, hogy ezen a ballagáson nem hagyják az embert leülni!
Sértődötten elvonul. A tesitanár lassan utánanéz:
– . . . . . . Kurva anyád. :D
2.
Év közben. Az érettségit és a továbbtanulást MINDENRE ráfogva, de persze valójában SEMMIT sem foglalkozva vele.
Célia kikérdezte volna valamiről a vegyészt, de semmit nem tudott róla.
– Miért nem tanultad meg?!
A vegyész átmegy komolyba.
– Tanárnő, az irodalom az nekem, hát… Nem olyan fontos a továbbtanulás… Öööh… Szempontjából,… Öööhmmm… Szemszögéből,… XD
3.
A zsugással nagyban tanakodunk, már túl a negyedik év előtti nyáron, és annak nagy bebaszásain, hogy hogyan is kéne plusz pontokat szerezni. Szomorúan konstatálja:
– Ha hányásért is járna plusz pont, már meg is volna mind a nyolcvan… :/
4.
Célia nagyban a majdani bankettet ecseteli:
– . . . Ott természetesen majd némi aperitiffel kezdünk…
Mindenki felörül a pia hallatán, „óh, hohó, hoho, hóóó!” Hülye vegyész viszont magában felröhög, és bekérdezi a hülyeséget:
– Tanárnő! APOKRIF is lesz????
5.
Megbeszéljük szintén osztályfőnöki órán, miket kellene szerenádkor énekelni. Jön a sok sablonos magyar szentimentális izé sláger, hogy Közeli helyeken, meg Hatvanhetes út, meg Holnap hajnalig, majd beleszól a felsorolásba a vegyész:
– Akkor lehetne még… Arashtól a Boro Boro,… :D
6.
Úton vagyunk szerenádra, de hát ha már Újszegeden gyülekeztünk, beültünk az ottani sörözőbe, a Cirbibe, sörözni meg vodkanarancsozni. Hát sikerült elintézni magunkat, tök vörös fejjel ülünk Célia nappalijának a padlóján. Mondja Célia a beszédében, mellesleg tök frappánsan:
– Ti, akik itt a négy év alatt annyit… Randalíroztatok,… Krétát dobáltatok,… Lógtatok,… Házifeladatokat elnapoltatok,…
Én hülye, sörösen-vodkanarancsosan, tök hangosan, belököm a mellettem ülőknek:
– …, KÚRtatok,…
Az észosztó meg a kan egyből ugranak, ütlegelnek, kussoljak már, de tök süket volt a Célia, és szerencsére neki ez már fel se tűnt. : )
7.
Adott Célia valami home made pizzát, vagy micsodát, amiből mindannyian kaptunk. Megyünk ki, felszállni a platós járgányra, ami végigvitt minket szerenádozni a városon, megyünk-megyünk, zabáljuk azt a kaját. Jön az utcában két random tinisuna. Egyik csaj kérdezi:
– Mi nem kapunk???? ;) :P
Válaszolok:
– Möhöhö. NEEEM!
És megyek zabálva tovább. :D
8.
A legutsó tanárhoz rohadt későn értünk ki, már ásítoztunk és elgémberedett a lábunk, mentünk volna haza, de csak csöngetgettünk és várakoztunk a háza előtti sötétjében.
A zsugás türelmetlenkedik:
– Basszus, hol a faszba’ van már, miért nem nyit ajtót???!!
Erre bemondom, az ofőnek is a füle hallatára:
– Biztos már nem hallja, mert ÁJULÁSIG TOLTÁK…
Nagy tahóság volt, de a zsugásnak meg a vegyésznek, akiket sose nevettettem meg, ez az egy, akkor, olyan helyzetben és állapotban, a többi eddigi helyett is tetszett. ^^
9.
Latinból érettségiztem, három részből állt, egy tétel kifejtése, egy fordítás levezetése, meg egy memoriter felmondása. Na, PONT azt az EGY nyüves szöveget húztam ki, mind fordításra, mind felmondásra, amelyik egyetlen egyet nem tanultam meg. Na, elkezdtem fordítani, és az elejére meg a végére tök jól emlékeztem, a szöveg közepén egy négy-öt sor volt, amit nem vágtam. Hát vezetgetem le a fordítást, oké, oké, de aztán odaértem. Rögtön elkezdtem habizni mindenfélét, ami a szövegben szerintem lehet. A tanárnő néz egyet. Hát nem szó szerint így van, mondom, mert erről meg erről a szóról nem tudom, mit jelent, de hát úgy nagyjából erről van szó. Nézünk egymásra nagy szemekkel. Befejezem a szöveget, jól. Na most jönne a memoriter, amiről már tudja, hogy nyilván nem tudom. Leesett neki. Erre bemondja, mintha nem is várna mindenféle memoritert:
– Na jó, akkor beszélj a tételről…
A többi tanárnak meg fel se tűnt, aztán meg meg is kaptam a jó jegyet, baaasszussss.
10.
Irodalomból felel az észosztó. Balassi valamelyik istenes verséből. Elmondja, elmondja a bemagolt tételt, a vizsgaelnök meg, aki végig geciskedett velünk, nem nézi jó szemmel, hogy ő is simán lefeleljen, elhatározza, csak beszivatja őt is.
– És mondja, meghallgattatásra találtak Balassi imái?...
– Hát, persze!
– Nem éppen, fiam, mert Balassi aztán mégiscsak meghalt csatában Győrnél…
– Ja, hogy úgy. Tényleg, tényleg.
– NEM IS, mert Esztergomnál!
„Nabazmeg”, gondolja az észosztó.
11.
Kajálgatunk az érettségi banketten. Pár óra és afterparty-zunk. Behajol mellém a zsugás, kérdezi:
– Ben… Te így jössz? Ingbe’?
– SINGBE???? :O
– Nem Singbe, INGBE’, bazmeg!!!!
Mire az asztal másik végéből ránk szól az arab:
– Jaahhjj, gyerekek, ne menjetek már Singbe!! :D
12.
Meghívtuk a bankettre Matek Bácsit, akivel már rég együtt akartunk vedelni. Rövidesen már azon voltunk, hogy körbeültük az asztalnál, és itattuk ezerrel, be akartuk baszatni. Őt viszont ez cseppet sem zavarta, lazán kéregette a söröket meg a hubikat, gondolván, most neki úgyis ingyen van. :D De úgy döntögette magába, de úgy, és meg se látszott mégse, mintha dimenziókapu lett volna a gyomrában, amin át az alkohol simán átfolyt, és nem rúgott be!
– De tanár úr… – kérdezi a kan – Haza tud majd így is sétálni?... Nem fog ez gondot okozni?...
– Áh, lószart! – legyint – Biciklivel vagyok…
Nézünk egyet: úúú, az úgy merész…
Hirtelen int egyet az épp arra járó csaposnak. Már azt gondoljuk, el szeretne köszönni…
– Bocsásson meg… Még egy Hubertust lesz szíves… :O :O :D
Utolsó kommentek