„ Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban. ”
( Radnóti Miklós )
Növekszik énbennem, már nem is oly rejtetten, a harag,
eltorzul fogam közt, szorult szám mögül, szitkomon, a rag,
búfelejtőként ültet Vár, Sarokház, régen a Garab,
és nincs elég jó tanács, nem adnak, mint rókának Karak,
csak céltáblák sora, mely köré épül, mélyen, a barakk.
Mert haragszom a túlzó szívre, mert baj csak, mit okozott,
haragszom az alkoholra, ami gebaszokba hozott,
haragszom a lazsálásra, ha karó áll a dolimon,
haragszom az ózdi orkra, ki ellopta a mobilom,
haragszom az uszítóra, ki irtaná a buzikat,
haragszom a demagógra, ki tárazza az uzikat,
haragszom a parlamentre, mi szaporít sok dartvadert,
haragszom a nagymamára, ki sírba viszi nagyfatert,
haragszom a nagymenőkre, akik nem adnak majd munkát,
haragszom a seggfejekre, akik szerelmeim dugják.
Utolsó kommentek