Én benne lennék,
hát én is, haver,
régi bulinkért,
hogy ne legyen mind
tisztán csak emlék,
hanem néha úgy,
hogy eleven még,
ugyanott, velük,
és veled, haver,
ha bármi jönne,
mi kedvet lever,
és vissza-szintre
csak party emel,
vagy szimplán, csak úgy,
hogy szokott level
meglegyen, s irány,
mindenki simán
buliba teper.
És persze abban
is, hogy mint régen,
összeüljünk egy
rakparti végen,
vagy újszegedi
játszótéren, ott,
az hagyott neked,
nekem, mély nyomot,
hova hurcoltam
a volt bornyitót,
egyszer meg, mikor
véletlen nem vót,
dédidét kölcsön-
kérni volt pofánk,
ofőnk' meg felhív-
tuk, mi ostobák,
háromszor is ment
e betyárkodás,
s hétfőn, suliban,
míg nem meséltük,
nem is tudta más.
Volt sok marhulás,
sok köztéri bor,
hol Kisteszkóból,
hol vén Dragantól,
ha megszámlálnánk,
lett vón sok bírság,
meg volt többféle
véletlen vígság,
mint mikor három
csajjal csőröztél
egy csomagban ott;
és nem is zavart
eső, sem hűvös tél
minket, hogy toljuk
ezt a szokásos
buli-alapot.
Dankót ittunk-e,
vagy Édes Élményt,
vagy dobozos bort,
nem is tudom: fényt,
lámpafényt őriz
csak a szemem,
meg a forgót, min
elittam eszem,
meg mi mind - kihagy
sok részletet már
ez a lapozás,
csak tudom, jó volt,
s hogy volt, hogy minden
hétvégén mentünk,
és jó volt, jó volt
az alapozás.
Ma is, ha néha
egy-egy bigével
épp arra járok,
tán nincs kivétel,
hogy ne meséljem:
ott kezdtük, az a
Roosevelt, és hogy tíz
kölökre elég
volt még két bor is,
s tipli volt haza;
s hogy később Nyugi,
póker, s Újszeged...
És ha úgy hiszed,
nevetnék rajta,
képzeletben ha
ezt ismételed,
és az egészre
csak a gúnyt szeged,
hát hidd el, benne
lennék, én is ám,
benne, hogy ott kinn,
esti Újszeged,
megint tizenhét
legyél és legyek,
ha benne lennél,
én benne lennék.
Utolsó kommentek