Harcba húzlak holnap, te kis lökött,
viaskodni fogok egy mosolyért,
egy kacsintásért, két szavad között. -
Olyat mondok, ami még sose ért.
Ha továbbmegyek, majd hátsómra nézel,
a naplóba is beírsz, ide a bökőt,
buborék leszek, kapkodnál a kézzel,
nevem dallamán keringed a levegőt,
vagy kísértet leszek, ki nem harap,
sugdosó, magácska délibábja.
Megtalállak, hogy elveszítsd magad.
Ott leszek mignonszínű szobádba,
ott leszek egy párnán, egy macskában,
hajakban, vagy egy füstölgő rúdban,
várni fogsz, említesz, hol mászkáltam,
rajongsz majd, nem számít, mit elszúrtam.
Nézd, kislány, a lényeg lettél megint,
veled sumákolva minden munkát.
Estém szappanos képzelgésre int.
Pedig nem is kéne gondolnom rád.
Utolsó kommentek