Azt mondják nem egyszer, hogy az vagyok,
pedig úgy tudom, hogy én én vagyok.
Nem vennék be ennyi sok maszlagot,
ha nem hangzana néha még nagyobb.
Mert mégis milyen az, meg mégis nézhet ki?
Nem hiszem, hogy kábé, mint én, ez jó kamu,
Vízben úsz? Repül? Vagy a földet lézengi?
Nem tudják, se hangját, mint marha mondja, mú.
Így aztán mondják nekem bátran, úgyse hiszem inkább,
nem-nem, megmondom, nem-nem, kedvenc szavam úgyis „nem” lesz,
nincs is ilyen állat, lódítja bárki, bennem mit lát,
kinn a kertben, állatkertben, nem alszik olyan mamlasz.
Utolsó kommentek