,,Azóta a mi kenyerünk beles felét a Szegedi Napló adta. Én azt adtam érte a Naplónak és közönségének, amit lehetett. A szemem fényét, a szívem vérét, az erőm javát, az éjszakai álmomat és az írói álmaimat. Nem sokat ért az egész, de az utolsókat mégis sajnálom, hogy beleöltem az újságba. A legszebb dolog a világon mégiscsak egy szép vers s mennyi szép verset írhattam volna én tizenhét esztendő alatt, ha nem kellett volna vezércikkeznem az eszményi nívóról – s fene bele, máig sem tudom, mi az."
Utolsó kommentek