Szórjatok szét Szeged utcáin,
hadd legyek jól itt mindenütt! –
régen kábé így kértem volna tőletek.
De mostanra annyiszor átejtettek
a palánkon, még ezek a sarkok is,
annyit jártam dühöngve köztetek,
hogy jobban vágyom egy sírra mégis,
ahogy szokás, egy temetőkertben,
peremvidéken, alig-látogatva, nyugiban:
hogy most az egyszer hagyjatok,
többé feleslegesen sehová se hívjatok,
torkig-voltaimról ne találgassatok,
és újra keresni csak akkor légyen ok,
ha ti is végre utánam-haltatok.
Utolsó kommentek