* Kékhaj-folyamok
szeretném még egyszer látni a kis kerek sárgadinnye melled, nem is tudtam elég jól megnézni a főleg-sötétben, se a reggeli, már kicsit kimondatlanul kínosabb, másnapon elszégyellős, meg haza- vagy munkába-sietős öltözködéseinkben, csak sötétben láttam igazán, de a helyzet egészét át se értékelve meg se figyeltem magamnak, csak ahogy a félhomályban lovagoltál, és főleg a számmal meg a nyelvemmel éreztem, és ott se az alakjára figyeltem elsődlegesen, hanem ahogy hirtelen megéreztem valami kattogósat, valami fémet a bimbóidon, amiről nem is tudtam előtte, és az alakjának meg a tetszésének feltérképezése helyett is már inkább csak azt figyeltem, milyen egy ilyen mütyürrel és a bimbóddal egyszerre eljátszadozni a számban, és szeretném még egyszer látni a kis kerek sárgadinnye melled azért is, mert lehet, hogy minden szerelmesszerű kilengés és ironikus álromantikus cselekvés helyett végül is legfőképp persze, hogy erről szól ez, ez lehetett végig a lényeg, de akkor vajon miért is nem tudtam inkább úgy bolygatni végig nekünk ezt a szálat, hogy a kupakolás legyen a lényeg, és miért nem tudtam inkább udvarlód helyett is inkább amolyan dugópajtiddá válni, hogy vajon a fellépésem ment ilyen irányban félre, vagy úgy láthattad, hogy alkalmatlan lehetek rá, hogy még erre is, és szeretném még egyszer látni a kis kerek sárgadinnye melled még azért is, mert nem láthattam elégszer, mert túl hamar lett vége, ha egyáltalán vége lett, vagy még csak szarakszol az egésszel, és hirtelen eljön még az újabb hempergésünk, de ott leszek, tutira mondom, mentálisan is az ágyadban, nem csak sodródom a pillanattal, mint ezeknél utólag úgy látszik, nem figyeltem eléggé, mert megtörténtek ugyan, de mintha nem is használtam volna ki teljesen a helyzetet magamnak, nem úgy, mintha nem tettem volna magunkért eleget éppen, mert mi tagadás, eléggé odatettem magunkat a karomban és akkorát keféltünk, hogy panaszunk erre nem lehet utólag, de lehet, hogy mégse volt elég akkor-ott, nem tudom és még ezügyben is elbizonytalanodom, de jónak jó volt, úgy tűnt, és mégiscsak újra akarnám nézni, mint megállítani a filmet, hogy megnézzem jobban az ölemben akkor a tested, és az enyhén nyitott szájú, sebet kapósan lecsukott szemű arcod, meg ahogy egész máshogy kócolódott alattam a hajad és simult félre a fufrud, de ezekből úgy tűnik, mintha még is emlékeznék az egészre és mégis ott lettem volna, nem csak egy félemlékes pornójelenetet néznék vissza, derengnek részeg emlékemből a kis hálószibatitkok, tudom, mit mondtál, amikor megfordítottalak, vagyis csak sejtem, vissza próbálva idézni, de a hanglejtésed, az minden esetre megvan, ahogy kiéreztem belőle a bizalmad és hogy mintha már sokkal régebb óta ismernénk egymást, ilyen játszadozóan hozzám-szóló hangon, ebben volt benne, hogy egymásé vagyunk kicsit, a közvetlenkedő egymáshoz szólásainkban abban a hévben, és szeretném még egyszer látni a kis kerek sárgadinnye melled nem csak így prütykölve, hanem egy nyugodtabb, sehova nem sietős ébredésben, eljátszva reggel is a testeddel, ráérve, mint abban a lopott kábé félórában-órában, ahogy munka előtt még feküdtünk, és azt beszéltük, egy kiállításra-utazva is egy csabai motelszobát is akár kikérünk, ahova végül nem is mentünk, mert mint a tested viszontlátása, ez is elmaradt, elmaradt, pedig jó volt az úgy az a pillanatra felszisszenő ötletláng is, ahogy kigyúlt a szemedben, ahogy még rajtad feküdtem még egy kicsit akkor, indulás előtt, reggel, mielőtt még félreszálltunk két-két irányba, mint valami zajtól megijedt madarak, mert az volt az utolsó fekvésünk úgy, hogy csak mi és egy vékonyka pokróc, de emlékszem arra az elkenődött sminkre, a bababőrös képbe oda nem illően befénylő orrpiercingre és a félresiklott hajra, ilyenkor mintha emlékeznék, mégiscsak emlékeznék, mintha láttam volna nappal is alólam a betakart melled, mielőtt már tényleg megnéztem felöltözésedben a fekete tangás feneked is, ahogy ki kellett kászálódnunk az ágyból, hogy siessünk a kicseszett dolgainkra a városban, de még néha elképzelem, ahogy a magaméban már egyedül fekszem, akár elalvás előtt, akár felkaparni próbálni magam egyedül az aznapi szarokba, mert lehet, még kicsit ott maradtam veled abban az egyre távolibb ágyban, meg a másik, azóta be sem feküdt panziószobánkban
Utolsó kommentek