* 3 deci sör, 2 deci kóla
Éjjeli filmnézős medence, zöld-feketébe ring a pára,
a háttérbasszusban ordítók és egynyári párok dülöngnek
Toi-Toi-vécék és Pick-szalámis pizzaszeletek illatára,
mi meg lenn nagy húgymeleg vízben, csak ázva, köldökén a ködnek,
ülhetnénk grófurasan is, teázva, megszakértve a gőzben,
mit csak ez a két megfáradt barát ma lát, akár az Akirát,
Ponyvaregényt, még ébredező kamasz-bölcsen, valahogy ekként,
de csak egy-egy kólás-sörös korsónkat fogtuk kezünkbe közben.
Nem múltunk tizennyolc, tán nem is vártuk, nem kerestük keservét
annak a sörnek, se az életnek, két srác még, kik nem tévedtek
addig eleget, előttük álltak a leckék, miket az évek
eléjük ereget, közös sulin túl más gimik, egyetemek,
mesélt munkák, nőügyek: nem tudtuk még, az út milyen meredek.
De akkor lehettünk tiszták. Fél-bűnös, fél-ártatlan, friss, bohém
rendetlenek, mint a kólával felöntött sör is, szabályszegett,
szabad, fricska-fejek, persze ott-ülve nem sejthettem ekkor én,
hogy ez még afféle „boldog békeidő”, hogy csak a kezdetén
ülünk valaminek, fekete víz és fekete fél-sör felett.
Még csak eztán indultunk felnőni. Minden ebből következett.
Valamink a parton maradt. Kölyökkor? Korai kétezresek?
És mégis gondozzuk, több-évtized-barátságként, meg egyebek,
öntözzük kerti party-n, már rendes sörrel, ápoljuk sztorikkal,
panasszal, jótanáccsal, ha bármi van, de ha nincs, még akkor is,
és ha túl ittasan ér a hajnal, könnyíthetjük kólával is,
ahogy kezdtük. –
És hová tekerinthetném tovább, merre, hogy is
vihetném rendes verssé e kifacsart, mindmásnak-érdektelen
memoárt, jóbarát?... Még rájövök. És tán írok pár jobbat is.
Mire már egy másik forró vízbe, két-két fájós térd-rejteken,
tatákként ülünk vissza. Mi mindent megéltünk, akkor lesz tiszta.
És lehet, nem maradunk mogorva urak se, ha jól alakul:
nem savanyún, könnyedén, mint kamaszi sör, miben kóla lapul.
Utolsó kommentek