,,Éppen ezért anyám – különös tekintettel repedtfazék hangomra –, elhatározta, hogy nem írat be az 1. számú zenei iskola szolfézsgordonka szakára. Nos, itt nem találkoztam először Bartók Bélával!"
(Agárdy Gábor: Hogyan nem találkoztam Bartók Bélával a Zeneakadémián)
Egyszer majdnem dumáltam a Cserna-Szabóval is, de csak majdnem. Úgy volt, hogy bográcsozással összekötött könyvbemutatót tartott, mint az szokása. Mi összeültünk páran-haverok oda, akik ismerjük a könyveit, eredetileg is csak meghallgatni az interjút. A háttérben meg ott rotyogott egy nagy adag gulyásleves, és meglepetésünkre mondták, szabadon lehet szedni belőle utána, amit ő is szed a jónépnek. Jópofa dolog ez. Na hát be is álltam a sorba, csatlakozni a közös irodalmi- és gurmand-élményhez.
Úgy volt, hogy pont fesztiválról lógtam el oda, a folyó túloldalára, így két-három napja már eleget ittam és elég másnapos is voltam. És mivel ő írta a Nagy Macskajajkönyvet, hát gondoltam, adta is magát a dolog, mikor sorra kerültem, mondtam neki, hogy micsoda véletlen, pont másnapos is vagyok, hátha arra is jól fog esni.
Erre vártam valami jó kis riposztot, vissza-barátkozást tőle, de fel se nézve annyit mondott, kicsit rakjam közelebb a tányéromat. Aztán jött is következő.
Na így nem bratyiztunk egyszer egy jót Cserna-Szabó Andrással. Majd legközelebb.
Utolsó kommentek