,,Tettek valamit az emberekkel.
Mintha mindenki nézővé vált volna."
A britek, amihez hozzányúlnak, rögtön arannyá válik, ezt tudjuk. Legyen szó gitárról, vígjátékötletről vagy focilabdáról, már nem egyszer kiderült, hogy jó kezekben van náluk, és könnyen lehet, hogy valami jó sülhet ki a dologból. Ez alkalommal eme hatrészes miniszéria arra ad példát, hogy ez a komoly sci-fi esetében sem lehet másképp; nem is nagyon hallottam korábban albioni filmes barátaink ilyesféle fogékonyságáról – bár nem is vagyok olyan tájékozott e téren –, max sci-fi-vígjátéki irányban, most viszont eléggé meg is lepett, hogy igencsak letisztultan és ennyire értő szemlélettel nyúltak, ebben a sorozatban, egy-egy adott témához. Nem azt mondom, hogy a legjobb sci-fik egyike lenne, amiket láttam, de mindenképpen egy üdítő kivételt jelentett a rosszul megközelített gagyiságok között. A hat epizód hat darab, különálló történetet hordoz magában, akárcsak egy hatfejezetes novelláskötet; egyetlen összekötő elemük, a stábon kívül, a sztorik szemléletmódjának valamiféle médiakritikus illetve technológia-kritikai mivolta; mindegyik történés egy-egy, félig-meddig már ma is létező, de még csak fejlődőben lévő technológia baljós következményeit tárja elénk, és közérthető, kézzelfogható sztorikkal döbbent rá minket, hova is tartunk mi, hova üthetnek ki balul azok a nagy technológiai változási folyamat, amiben éppen részt veszünk.
Nem kíván megoldásokat találni vagy didaktikusan javaslatokat tenni alternatív irányokba, nincs szó direkt propagandáról, zöldebb módszerekről, géprombolásról, tudja-a-halálról, ezeket már visszafordíthatatlan, egyéni, személyes történetek képében látjuk – amilyenek a való életben szoktak megesni velük. Itt is az egyik nagy erénye a találmányok-berendezésének használatának megmutatásában: a szereplők a legnagyobb természetességgel használják a nekünk még ismeretlen, nem létező eszközöket és alkalmazásokat, a készítők következetesen beleolvasztották őket a képi világba; hétköznapi, megszokottá vált használati tárgyakként látjuk őket, és nem az van érzékeltetve velünk, hogy ezek valami nagyon távoli találmányok lennének. Mert ugyanígy van lassan hozzánőve a szokásainkhoz és a tetteinkhez a telefonunk és a számítógépünk, és épp így foglalja le tudatunkat és értékítéleteinket a tehetségkutató műsor és a talk show. Így változik meg a világ, és vele együtt így hülyülünk meg mi magunk is. Ha nem figyelünk.
Imdb: 8,7
Utolsó kommentek