,, Szememnek Ady nyitott új mezőt,
Babits tanított ízére a dalnak,
és Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak
ezt-azt kívánó kordivat előtt. "
( Weöres Sándor: Hála-áldozat )
Tollat a gyermeki kezembe Weöres adott,
és Szabó Lőrinc tanított mesélni bátran.
Attila arra, ha a tömegből kiváltam,
már semmiért ne fogjam be a pöröset ott.
Kosztolányi pedig, hogy játszani kell a rímmel,
Radnóti, hogy csillagrendszert kapjon a hitves,
Faludy, hogy mindent túléljek ámmal-ímmel,
Parti Nagy, hogy nyelvünk farigcsálása mit tesz,
Sziveri János, hogy fújjak még egy dallamot,
akkor is, mikor az elmúlásba ballagok,
közben Pilinszky-nél örök az, hogy itt vagyok,
és ahogy Ady-val megülnénk egy pamlagot,
és Kányádi, Babits, Juhász, Petri, meg többen,
és lehetnek még sokan, régiek és újak,
hogy tőlük tanuljak, velük léleksimuljak,
s utánuk is loholjak, egy űrbeli ködben.
Utolsó kommentek