Egy-egy versben, végül, egészben, ha készen:
ott mindig van külön Nap, és mindig van Hold.
Mindig van egy mindig, és mindig egy soha.
A láthatók, vagy csak miket sejtés felold,
telt krétafolt, vagy üres lap, hogy fesd oda.
Díszletnek hívom. És elérni, azt mégsem,
nem lehet másnak: kívül, körötte vannak.
Miket rejt szavam, néha ne értsem én sem,
új léc mind, annak, ki olvas, és magamnak.
Utolsó kommentek