Egy-egy versben, végül egészben, ha készen,
ott mindig van külön Nap és mindig van Hold.
Mindig van egy mindig és mindig egy soha.
A láthatók, vagy csak miket sejtés felold:
telt krétafolt, vagy üres lap, hogy fesd oda.
Díszletnek hívom. És elérni, azt mégsem,
nem lehet másnak: kívül, körötte vannak.
Hogy mit rejt szavam, néha ne értsem én sem,
új léc mind: annak, ki olvas, és magamnak.
Utolsó kommentek