A Kispál után a Kiscsillag összességében valahogy olyan neked, mint egy második házasság estéjén egy átlagosnak sikerült vacsora. Az új asszony nyilvánvalóan frissebb, hamvasabb bőrű, fiatalosabb, modernebb, csinosabb, el lehet vele beszélgetni mai dolgokról, új közös élményeitekről és egyben-másban érdekesebb is – a pörköltöt azonban, valahogy, mégsem olyan jól fűszerezi és sózza meg, mint az előző csinálta. Kamaszkorod többek között szegedi-alkalmankénti Kispál-koncertek zsírkrétareflektoros kereszttüzében telegetett végig. Folyt az életetek, rohant az időtök, kutyafuttában megtörténgettek mindenféle szokásos fiatalos-gimnáziumos dolgaitok, mind a hippikocka szintén-rajongó-és-a-kispálosdiba-bevezető haveroddal a Ságváriban és Újszegeden, mind veled is, a Tömörkényben, az ottani köreidben meg a zsombói otthonod háza táján. Időről-időre találkoztatok egymással is, filmeket néztetek, kajáltatok, piáltatok, rózsáztatok falusi üvegházban, vizipipáztatok a Tisza-parton – eközben meg időnként eljött egy-egy koncert kettőtök-kedvencétől, és azok után is, koncertes-jóérzéssel a hátatok mögött, folytatódhatott a maga módján a nagy egész. A Kispál-dalok színesek-szagosak, lemezborítók gyermeki rajzainak kifordított-groteszkesített savanyú befőttjei, való életek belső hangjainak értelmesiségi-de-beszívott kimondásai, Isten porszívójából pitypang-módra kifújdogált tarka macskaszőrpamacsok játékos hulladozása. Olyan sajátos dolog volt ez, amit a Kiscsillag már nem fog utolérni. Lovasinak lehet még újabb huszonvalahány éve a zenei színpadon, de sajátos légkört, hangulatvilágot és Pistike-Emese-Jutka-és-a-többiek-szerű karakterekkel teletűzdelt furcsa mikrovilágot már nem fog még egyszer felépíteni. És ha hétköznapi életben is idézhető szállóigéket keresünk, ugyan lesz egy pár a Kiscsillagtól, mert igenis, vannak a kiscsillagnak jóféle sajátságai, idézetei és zenei fogásai, de még mindig nem lesz annyi, mint a Kispáltól. A szegény, utólagos, második feleségben azért akkor is van egy pár valami. De mégis marad még pár dolog a Kiscsillagtól is, amit az életben, őhozzájuk, még mindenképpen kötni fogsz.
A pulikutya haverod, ismeretlenül-látatlanban is, mindig gyűlölte is Lovasi munkásságát. De úgy összességében az egész hazai könnyűzenei piaccal is különböző bajai vannak, kivéve néhány együttest, amelyeket meg te nem ismersz eléggé (például Supernem), így az itthoni hazai bandák legjavára mélységesen fölényes lenézéssel tekint le a U2-k és John Mayerek külföldi igényes józenei Parnasszusáról. A Fezenen mindezek ellenére, a pipapápával karöltve, hajlandó volt betámolyogni veled a Kiscsillag sörsátras-dizsis koncertjére, és minden ízlésbeli különbségetek ellenére kitűnően elpörögtetek, és együtt röhögtétek ki, komolyabb indok nélkül, kicsit ironizálva, Bandiékat. Néha bekiabáltátok, hogy Lovasi Rose, mert ha frontembernek valaha is be akar az ember szólni, szólítsa csak Rose-nak, ha mára talán leglecsúszottabb, leginkább ön-leégető zenekarvezető, Angry Axl után. Meg olyanokat is bevicceskedtetek, hogy „Baszasd a szólót, Bandi!!!!!!” Meg: „Vigyél magaddal!!” Meg persze, hogy „Több Kispált!!!!!!!!!” Amire egy jó kis csaj hátra is fordult, hogy „Ez az!!!!!” – Na. Hát ugye. Nem?
Ha már a bulák így szóba kerültek, akkor már itt van az utólag-már-egyik-legérdektelenebbik: egyik sziksóstói összeegyetemi gólyatábor utolsó, már nyílt napjára csak azért mentél el, te barom, hogy összefuss a Miss GTK-val, akire valamiért, egyben tök feleslegesen, akkor éppen rá voltál indulva. Ő meg már nem volt ott, hazament valami másnapi családi ebéd vagy vacsi miatt. Viszont egy egész jó Kiscsillag-koncert legalább volt ott, és elpörgés is olyasmi haverinákkal, mint a cuki vagy Miss Régészet, és jól. Yolól. Mindez arra tanít rá, hogy ha nincs az ott, amiért megközelítetted a helyet, igenis lehetnek ott más jó dolgok és jó arcok; mert ezeket mindenütt megtalálja az ember, és mindenütt jól érezheti magát, ha figyel, és ha nem csügged le. Kinézett csajok: le vannak szarva. Meglévő haverok: ott lehetnek ők is, és jó marad lenni velük. Ennyi.
Volt egy SZIN-es Kiscsillag is, amikor meg a régihaver kiabálgatta be, a sok Lovasi-fant kontrasztolva, hogy „Leeeeeeecsóóó!!!!”, kifejezve azt, hogy mennyivel jobb arcnak tartja amazt. Ez megint didaktikailag rávilágít még más valamire. Olyan ez, mint a jing és a jang, csak nem olyan gonoszosan-jóságosan, Sith-esen és Jedi-sen. Ennek mind a két pólusa egy szinten van, csak egyazon síkon is mások is mások. Mindennek és talán közelebbről mondva minden társaságnak, csoportosulásnak, lehet, hogy van egy Lovasi- és egy Lecsó-oldala. És ki ezt követi, ki meg amazt. Megmondóemberesség és szerénység. Költőiség és közérthetőség. Kispálból-kiszerelmesedés és PálUtcaiFiúkhoz-hűségesnek-maradás. Ilyesmik.
Találjuk meg mind a mi magunkét. A két zenekarban is, a haverokkal-koncira-menésekben is, az ott levő vagy ott nem levő csajokban is és ebben is.
Utolsó kommentek