A sakkos barátocskámmal kapcsolatban még azt szokás olykor-olykor felemlegetni, amikor egyszer nálunk volt, a többiekkel együtt, kerti party-m alkalmából, és ült nagyban az asztalnál, magyarázott-poénkodott, egyre jobban bebaszva, és nagytesómat meglátta, a maga ízes és hangzatos modorában bekérdezte: „AZ MEG KI A FASZ?!” – Hát itt lakom én is, mondhatta bátyám nagy szerénységgel. Már ha meg bírt ezután szólalni.
Korábban a Szinen is megtörtént egy egészen hasonló: megy-megy nagytesóm a sátra felé, egyszer csak meglát mindenféle kamaszgyerekeket, fiúkat is, lányokat is, a sátra kinyitott ajtajában ücsörögni és iddogálni. Szól nekik, hogy hélló. Ők a bociszemű húgáék voltak, mindenféle haverokkal – de nagytesóm egyiküket sem ismerte. Mondja nekik, „ez az én sátram!”, jogos felháborodással és számonkéréssel a hangjában, és valahol nemigen burkoltan célozgatva arra, hogy el lehetne húzniuk a csíkjaik. Mondja az egyik kölök: „nem-nem-nem! Ez itt a Bence bátyjának a sátra!...” „Hát akkor bemutatkoznék”, mondja, „a Bence bátyja én vagyok.” Erre a gyerek: „… Akkó igyál!” – És felnyújtotta a jégeres üveget.
Pár perc után már ott találtam őket nagyba’ beszélgetni, és azt se tudtam, honnan ismerik ezek ennyire egymást. Pedig még kerti party se kezdődött ott.
Utolsó kommentek