Hoppá-hoppá! Voltam egy rendezvényen, ahol nem más megtiszteltetés érhetett, minthogy ketten, egy-egy egymás melletti piszoárt használva, együtt pisilhettünk magával a Dajcstomival! Zavaromban, ahogy a Deutschra rányitottam, szótlanul biccentettem egyet, majd lesütöttem a szemem, végül pedig, mivel ő érkezett előbb, ő is távozott; elindult, majd az ajtóból visszanézett, és eleresztett egy laza ,,viszlát"-ot. Na de ilyet, mik vannak.
Méghogy a politikusok is járnak vécére, nofene. Következő a miniszterelnök lesz, nem állunk meg. Csak ezekkel a feszengő pillanatokkal van a probléma, hogy most akkor vegyük-e fel a szemkontaktust, próbáljunk-e mondani valami jópofát, a csurogó hangokat elnyomandó, vagy hogy most akkor hogy' is kell köszönni, hellózzunk-e a vécében vagy maradjon-e ez a viszlát, egyáltalán kell-e egymáshoz szólogatni... A nemzeti vécékultúra, minő meglepő, ehhez még kifejletlen.
Aztán meg még az is egy furcsa probléma volt, ki merészeljem-e írni Fészre. Lehet-e lájkokat gyűjtögetni azzal, hogy együtt brúzoltál egy hírességgel? No meg szabad-e csontokat dobni a kommentelőkre, főleg az acsarkodóknak, ki kell-e provokálni belőlük a maguk trollmódi lehugyozós illetve pöcsnézős kommentjeiket? Mindez érdemes-e? Csuda tudja. Na meg a szalonképesség határait mennyire lépegetné túl?... Ha szemérmetlenül és nagy pofával kiírja az ember a jócsajos képekhez, hogy ,,sunáznám", vagy hogy ,,dugnám gomb", vagy hogy ,,csöcsök <3", ugyanez ízléstelenségben felér-e azzal, hogy miféle kalandok zajlanak vécéinkben? Ezek a határok hol állnak vajon?...
Utolsó kommentek