* részben álmodott
Mikor a Vörös Asszony Camelotba tévedt,
elé hordtak mindent, sok albióni szépet,
kapott köntöst, csikót, egy ötvözött nyakéket,
ebédnél csak kedvére szólt a bárdi ének,
és egy utolsóként, még aki hozzá lépett,
egy faarcú férfiú, túl komor, hallgatag,
egyben várfiakból legbolondabb, Zöld Lovag.
,,Kaphatok öt percet?", kérdte, ,,De én egyedül..."
Az úrnő bólint, majd a vár-szélre véle leül.
És Zöld Lovag meséli, már régen erre várt,
hogy lássa őt. S elmondja minden csodálatát.
Majd az idő letelvén, Vörös Asszony nem szól.
Tán nem is érti meg. Kis piros ajkán csend ül.
,,Akkor egy percet még..." - ha amaz nem válaszol.
S Zöld, azalatt, a feneketlen mélybe lendül.
Utolsó kommentek