mire észbekapnánk
vége is lesz
az fenn hálót vet ránk
jégre is tesz
egy napon
( hideg nagyon )
lent majd az árnyéki ágyba'
értünk egy féltő imába
ezt is elpakkatom
setétben régen elképzeltem
hogy már nem is vagyunk
csak maradt az a tánca-vesztett űr
és hogy semmit nem remeg ez már
mert együtt nem lökjük
mint mikor minket magában megtűr
persze lehet itt nem is mi hajtunk
és innen mire mind kihaltunk
már másnak lesz itt óla
nemtom rejtély ez mint van-e szél
vagy tényleg messzi-e az a fény
még anyánk mesélt róla
úgyhogy akárhogy van számít vagy nem
még folytatnám halnap
ha megállnék ne legyen ma-vize emlék
ám ha mi tétlen s mindegy a lét lenn
és halnunk jobb halnak
még ugyanúgy nap-mint-nap tartanék szemlét
bármikor van vég
azt is mint szótlan utolsót meglesem még
lehet épp így vannak ők is
és ha van más víz is más is
ki tudja van-e több és hol lehetnek
de ha a hal-álomé közös éj lesz
maradunk mind halleletnek
Utolsó kommentek