"Vágvölgyi úr"... "Vágvölgyi úr"...!
De ki is a Vágvölgyi úr?...
Ja igen, megvan, persze, ő
az, nem más, a Vágvölgyi úr!
Hát az egy tisztelt fazon, és
még rendes is. Nicht ein gyaur.
Tán jól is tanult. Oda járt
hiszen, mint én, s nem bukott.
Ez nagy szó ám, komám. Hallom,
ahogy sok tanár pampog ott:
"megbuksz, fiam!" - Bajos mezőt
járt, ki Tömörkénybe tévedt.
Az aknák feszültek, s örült,
ki megért egy fölső évet.
Volt, ki küzdött, volt "hiába",
volt, ki elment, "inkább Táltos",
nem félt viszont, ki tanult ott,
s ezt becsülte Kühn, a pártos,
a jó direktor, s működött
ez, mint gépben karburátor,
és már megtudtam ez úrról,
kémiás lett, ó, a bátor,
s vizsgák réme dúl a tájon,
ó, ne törjön meg! Csak ne most!
A hajós is, van, hogy viharban
érhet csak el Zagyvát, Szamost.
Hát az egyetem farvizén?
Olyik gályáz, másik puskáz...
De jó szélbe, biz, az kerül
- szintén diák, nem IQ-srác
írom én -, akinél megvan,
úgy, mint fegyver, a kitartás,
és ezt, kitartást kíván az
író, a távoli bajtárs.
Legyen véle még a rock is,
mi most sem lehet ölt beteg,
s kísérje pár múlt szellem is,
mint jó Lénárt, s jó Förgeteg.
És e levelet, mit írtam,
mert tanulnom nem volt pofám,
adják néki, s ha majd végez,
bontunk egy sört a körtefán.
Utolsó kommentek