Szappan szökik fel az orromon
a fogmosótükörhöz belépve,
világoskék és fehér fodrokon,
közben a függöny mögül meg behasít
egy csak pislákoló, éhes, narancs csík,
fel-felkapaszkodva a csempékre,
és elnézem ezt a még-homályba betört
csíkom, a pár kósza levélárnnyal a falon,
akár a reggeli trónról – ez nem oly szalon-
képes itt –, de kis képe, mielőtt nagy halom
dolgomért indulnék: egész napra betölt.
Utolsó kommentek